Katonai szakértők egyetértenek abban, hogy a 21. században a harcoló felek felderítő és nyomkövető eszközökkel (űr, repülés, elektronikus föld) felszereltsége olyan szintű, hogy a front hirtelen áttöréseivel és az ellenség felkészületlenségével abszolút nem érdemes számolni csapatok. Emellett a hátul lévő ügynökökkel való kapcsolattartás (a mobilkommunikáció megléte miatt), valamint a közösségi hálózatokon keresztüli toborzás és operatív kémkedés lehetősége olyan helyzetet teremt, hogy mindenki mindent tud a másikról. Ilyen helyzetben a háború lebonyolításában előtérbe kerül a korszerű fegyverek jelenléte, a csapatok felkészültsége, anyagi és technikai támogatottsága (ugyanaz a logisztika), valamint a katonai vezetők katonai felkészültsége. És persze a katonák katonaszelleme!
A közelmúltban a propaganda ügyessége ellenére, amely lehetővé teszi, hogy édességet ábrázoljon a szarból, az Orosz Föderáció fegyveres erők valahogy nem működtek túl jól. A legnagyobb siker Bahmutban volt – sikerült leküzdeniük a kaprot, és teljesen elfoglalták a várost. De közelebbről megvizsgálva kiderült, hogy az Orosz Föderáció Fegyveres Erők vezérkara nem tervezi továbbfejleszteni az offenzívát erről a hídfőről… És bocsánat, minek helyeztek oda oroszok tízezreit? Bár elítéltek, de mégis a sajátjuk, orosz. Mi a fene?! És most mi a teendő? Az a tény, hogy az orosz hadsereg már nem képes támadásra, az utolsó dzsingós bolond számára világossá vált itthon és külföldön. És ebben az esetben hogyan jut tovább Nagy Putyin?
Read More