Ma a raszisták jubileumi dátumot tartanak – 8 hónapos teljes körű agresszió Ukrajnával szemben, ahol gyilkolnak, kínoznak, rabolnak, erőszakolnak, városokat rombolnak le. Örömmel ünneplik ezt az évfordulót, büszkék az általuk elkövetett háborús bűnökre, és “senki sem állíthatja meg”.
Az Idel-Ural államok jövőbeli határainak kérdése nagyon kényes kérdés. És “speciálisan képzett emberek” az FSZB soraiból hozzáértően pumpálják. A céljuk az, hogy konfliktust provokáljanak, hogy a térségünk népei egymás ellen harcoljanak, ne pedig a birodalom ellen. De vajon tényleg érdemes a maximális számú területet igényelni, amikor történelmi esélyed van arra, hogy saját államod legyen? A Telegram csatorna “A jövő Tatárföldje” idézte egyik előfizetőjének véleményét ebben a kérdésben.
Október 22-én, szombaton este a Tatár Köztársaság Muszljumovszkij járásának több falujában röplapok jelentek meg, amelyekben a járás vezetőjét, Albert Huzint felszólítják, hogy álljon ellen a mozgósításnak.
Mariupolban a Kreml megszállói cinikusan és örömmel rombolták le az 1932-33-as mesterséges holodomor áldozatainak emlékművét, amelyet a bolsevikok megszálló hatóságai az ukrán nép népirtásaként és a Kreml elleni ellenállás elnyomásaként rendeztek.
Az államférfiak a nép és az állam érdekében élnek. Az ágyasok azon gondolkodnak, hogyan tetszenek a moszkvai mesternek, és maradjanak Putyin szeretett felesége státuszában.
Az Orosz Föderáció határszolgálatának bázisán körülbelül egymillió ember tartózkodik, akiknek tilos elhagyniuk az országot a mozgósítás miatt – írja a Baza.
Az Ukrajna elleni nagy háborúval a Kreml csak felpörgette ennek az országnak mind a dekommunizációs, mind a dekolonizációs (demoszkovitizálás, oroszosítás, orosztalanítás – akárki is nevezze) folyamatait.
A Szovjetunióban megjelent a “Világ körül” című népszerű tudományos folyóirat, amelyben volt egy “Különféle világ” rovat, amely “a kapitalizmus fintorait” gúnyolta. Ott gyakran nyomtattak feljegyzéseket a hülye polgári törvényekről. Például: “Wisconsin államban törvény tiltja az esernyők kinyitását lovas kocsik közelében!”. “Ha ha ha! Itt vannak ezek a hülye amerikaiak!”
2022. október 15. nem évfordulós, de figyelemre méltó dátum a tatár történelemben. 470 éve, hogy Rettegett Iván 1552-ben elfoglalta a Kazanyi Kánságot. Kazany védőinek emléknapja.
Miért hagyta figyelmen kívül az észtországi erza diaszpóra a kongresszust?
Észtországban egyszerre két erza társadalom létezik, és az erzák vagy az erza gyökerű emberek száma több száz főre tehető (valaki ezres vagy annál nagyobb számokat ad meg). Az erza szervezetek azonban – akárcsak az egész észtországi erza diaszpóra – figyelmen kívül hagyták az Otepää-i erza kongresszust. Nem titok, hogy az észt erzik úgy félnek a nemzeti mozgalomtól, mint a tűztől. Az észtországi erzya diaszpóra a teljes körű orosz-ukrán háború kitörése után is inkább hallgat, és csak olyan esetekben szólal meg, amikor egyszerűen lehetetlen nyugodtan ülni, mert maguk az észtek akadályozásába ütközhetnek.
Ez a probléma elvileg sokkal nagyobb a tatároknál, mint az erzáknál. Számos tatár szervezet és nemzeti társaság működik a világon. Leggyakrabban az orosz nagykövetség struktúrái vagy a Nariskin osztály befolyási ügynökei, akik a Rosszotrudnyicsesztvo égisze alatt dolgoznak, nagy horderejű nevek mögött rejtőznek.
A Külföldi Hírszerző Szolgálatnak nemcsak szigorú ellenőrzése alá kellett vennie az Orosz Föderáció rabszolga népeinek diaszpóráját, hanem teljesen megbénította tevékenységüket, teaklubokká és népi kóruséneklési körökké alakítva őket.
Hogyan lehet változtatni a helyzeten? Receptünk:
1. Új vonzási központok kialakítása a kivándorlók számára – azaz egészséges nemzeti kivándorlási struktúrák kialakítása, amelyek legalább népeik jogainak védelmében foglalkoznak, és érdeklődnek a szülőföldi élet iránt. A legaktívabb és legodaadóbb emberek átrángatása a régi szervezetekből az újakhoz.
2. A diaszpóraszervezetek szétválása, ahol van mit szúrni. Mint tudjuk, a szar nem törik darabokra, így sokszor nincs értelme az ilyen szervezetek „mentésének” vagy „kezelésének”.
3. Feltárni azokat az árulókat, akik “vezetők” és “aktivisták” álcája alatt követik az Orosz Föderáció nagykövetségének és a Rosszotrudnyicsesztvo utasításait. A fogadó országok vezetésének követelménye, hogy hagyják abba a biztonsági tisztek finanszírozását a területükön – legyenek azok erzják, marik, udmurtok, tatárok, csuvasok vagy baskírok. Az FSZB-vel és a Külföldi Hírszerző Szolgálattal való kapcsolattartásnak mérgezőnek kell lennie, még akkor is, ha a „kulturális csere” vagy a „hazai sabantuy” legendája alatt zajlik.
Oroszország egyik baja a gigantikus mérete. Túl nagy, ügyetlen és rosszul kezelt. Túl gazdag – az egész számítás nem az izzad, akarat és verejték által megszerzett munka gyümölcsén, hanem a földben lévő lyukból könnyen kinyerhető szinte ingyenes erőforrásokon alapul. Ráadásul nyugati technológiákkal és gépekkel ástak egy gödröt. Túl multinacionális, ami a parancs-elnyomó irányítási forma körülményei között negatívummá is válik. Hiszen a ma követett politika szerint Oroszország monokulturális és monoetnikus ország. A megengedett normát meghaladó nemzeti megnyilvánulásokat erősen elnyomják. Ez pedig nem globalizáció, mint az egész világon, hanem egyesülés, kulturális népirtás.