A jövőnk sivatag?

A gyarmati területek hatalmas mértékű kizsákmányolása nem csak erőforrásaik elvesztése vagy környezeti katasztrófák bekövetkezése formájában jelentkezik az őslakos lakosság oldalára.

Az udmurt faluban, Makarovoban amúgy sem voltak utak, volt alapozó – így még az éjjel-nappal dolgozó faszállító teherautók is felszántották, hogy Udmurtföld nemzeti kincséből minél többet kivegyenek belőle, és a metropolisz tulajdonává alakítsák.

A helyi lakosok ahelyett, hogy elzárták volna az utat a faszállító teherautók előtt, a gumiabroncsokat kilyukasztották vagy felgyújtották volna, panaszt tettek annak, akit Moszkva kijelölt az udmurtiai rablás felügyeletére – Gauleiter Brecsalov.

Biztosan most kapnak majd valamiféle idézést ezek a lakók. Mert nem jó, ha a jobbágyok panaszkodnak a bojárnál a bojár parancsára végrehajtott cselekedetek miatt.

Mellesleg nem lesz erdő – a tavaszi áradások, amelyeket az egész Volga-régióban tapasztaltak ebben az évben, még tovább fog nőni, és az árvizek még nyáron, heves esőzések után is előfordulnak. Az erdő jelenléte csökkenti az átlaghőmérsékletet a köztársaságban. Enélkül a köztársaság mikroklímája szárazabb, melegebb lesz, és ez nemcsak az erdők új elvesztéséhez, hanem a mezőgazdasági feltételek romlásához is vezet. Az időszakosan elöntött sivatag egy lehetséges jövő.