Tatárföld és Kumikföld: Ukrán álláspont arról, hogy kinek van több esélye a függetlenségre

Nem titok, hogy az Orosz Föderáció elkerülhetetlen vereségének köszönhetően az Ukrajnával vívott háborúban az albirodalom rabságába ejtett népek végre esélyt kapnak a függetlenségre. De ez nem jelenti azt, hogy a függetlenség egyszerűen az égből fog kiesni – először ki kell csavarni a Kreml fogai közül. Így néz ki az Orosz Föderáció dekolonizálásának előkészületei az ukránok szemszögéből, akik most a Moszkva elleni harc fő terhét veszik magukra – az a szög, ahonnan a helyzetet látják, nagyon váratlan, elgondolkodnivaló.

Az “Oroszorszag után” ukrán elemző Telegram csatorna “sehol sincsenek” (az Orosz Föderációban élő bennszülött népek tehetetlenségének jelzésére) tézisnek tekintette Tatárföld és Kumikföld (Kumik-síkság) példáját. Íme az elemzésük teljes szövege.

A volgai tatárok, az összes mentális és gyarmati csonkítással együtt, továbbra is birodalmi nemzet marad, erős ellenérzésekkel Baskírföldön, Orenburgban és Szibériában.

A tatárok hozzászoktak, hogy a “labirintus felett” összefüggésben gondolkodjanak és gondolják magukat. Vagyis különböző baskírok, csuvasok, marik, erzák pörögnek valahol a lábuk alatt, és nagyszerű cselszövők, akik felvásárolnak vállalkozásokat a szomszédaiktól (ez mostanában történt), embereiket szövetségi ügynökségekbe és magas pozíciókba léptetik, mint pl. Moszkvában, valamint a regionális kormányokban.

Tatárföldnek saját állami intézményei vannak, jelentős hagyományokkal (igen, ma ezeknek az intézményeknek a többsége semmivé lett, de ez nemrég történt). Neheztelés van Moszkvával szemben a szövetségi szerződés megújításának elmaradása, az elnöki intézmény eltörlése stb. Elit szinten van némi elégedetlenség.

Egyes Marat Husznullin-t “emberünknek az Orosz Föderáció Miniszteri Kabinetjében” tekintik, ráadásul a tatár érdekek lobbistájaként szövetségi szinten. Vagyis a tatár és baskír tatárok “безнең малайлар”-nak (tat. “srácaink”) tekintik azokat a tatárokat, akik a köztársasági kormányokban vezető pozícióba kerültek, vagy szövetségi szinten fontos pozícióba kerültek.

A kumikoknak, akik a baskírokkal együtt a tatárok legközelebbi és rokon népei, ebből semmi nincs és soha nem is volt: sem saját köztársaságuk, sem állami intézményeik. Van azonban egy alapvető különbség a tömegek lélektanában.

A kumikok nem tekintik képviselőjüknek a köztársasági (Dagesztán), de még az önkormányzati (valamilyen Endirej) pozícióba került kumykokat sem. Megvetik őket, mert képtelenek megvédeni a bennszülött lakosság érdekeit a hegyekből érkezők előtt. Számukra az ilyen kumikok árulók és “tavlinok almai” (a kumik Tau szóból – hegy, vagyis a hegyvidékiekről van szó, lekicsinylő konnotációban. A kumik a hegyi népeket – elsősorban a szovjet hatóságok által áttelepített avarokat – tekintik a Kumik-síkságra, a Darginokra – gazdaságilag kevésbé fejlettek és kevésbé fejlettek).

Sőt, a kumikok között abszolút elutasítják az egész államapparátust, mint idegent. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a Korkmaszov utáni dagesztáni kormányzat soha nem védte a Kumikok érdekeit. Ezzel a tézissel lehet vitatkozni. Vállalkozásunkban azonban fontos, hogy tárgyilagosan érzékeljük, hogyan tekintenek a szereplők (főleg a népek, elitek) a világra, és nem mi, ukránok, hogyan látjuk a helyzetet.

Ezért az önkormányzat elleni feltételes szabotázsnak például Aktanis (Tatárföld) és Babajurt (Dagesztán, Kumik-síkság) területén két ellentétes hatása lesz. Ha a tatárok ezt a saját biztonságuk kihívásának, sőt a köztársaság létének fenyegetésének fogják fel, akkor a kumikok örvendeznek, és ha egy illegális avar településen felszáll valamelyik alállomás a levegőbe, akkor ünnep lesz a Babajurtban.

Szóval, ki mire képes? Kinek van több esélye és lehetősége saját független állam létrehozására: a volgai tatároknak vagy a kumikoknak? Nyilván a tatárok. A Kumikföld azonban megvan a szenvedélyes robbanás lehetősége, amit tavaly és idén is többször bebizonyítottak. Ez Dagesztán és Csecsenföld egyik legnagyobb népe. Annak ellenére, hogy a kumikok most sem kikiálthatják a függetlenséget, sem megvédhetik azt, képesek megrázni Dagesztánt és radikálisan megváltoztatni a helyzetet a régiókban, hatalmas orosz katonai erőket és erőforrásokat összpontosítani a Kumik-síkságra, amely más körülmények között frontok Ukrajnában.