L. Gumiljov nyomán tudjuk, hogy a népek történelmét szuperenergiás emberi egyének csoportjai mozgatják – szenvedélyesek, akik az önmegvalósítás legmagasabb fokára törekszenek, még ha saját életüket és egészségüket is veszélyeztetik. Azáltal, hogy konzorciumokban egyesülnek, és cselekvésre sarkallják a hétköznapi „harmonikus” egyéneket, a szenvedélyesek új etnikai csoportokat, államokat hoznak létre, forradalmakat szerveznek, és vágtára kényszerítik a “történelem csapását” (V. Majakovszkij). A szenvedélyesek feláldozása túlmutat azon hétköznapi “harmonikus” emberek normáin, akik kikerülik a történelem forgatagát, és a családjuk érdekében akarnak élni. Utóbbiak a nyugodt gyermeknevelést, ház- és útépítést, gabonatermesztést vagy állatállományok legeltetését célozzák. De a szenvedélyek hiánya az emberi társadalomban (az áldozatvállalásra való fokozott hajlam és a gyors kiadások miatt) az etnikai csoport képességeinek és harci akaratának elvesztéséhez, áttörésekhez, végső soron pedig általában a fejlődéshez vezet. A szenvedélyek nélküli társadalom egy bizonyos pillanatban semmire képtelenné válik, és… összeomlik, jó esetben más etnikai csoportok építőanyagává válik, rosszabb esetben pedig semmi, semmi. Példa erre az avarok, akikről Nestor, a krónikás ezt mondta: “Elpusztultak, mint az obrák”. Nagyszerű emberek voltak, aztán elmentek. Eltűnt – nincs is jobb mód erre!
A mi világunk így épül fel – ha mindenki csendesen, a saját apró érdekeivel akar élni, akkor a társadalmad nem sokáig fog csendben létezni.
Read More