Katonai fegyelem – ez ilyen! A civil honfitársak számára érthetetlen, és még csak nem is azonnal elfogadható minden katona számára. Vannak, akik eljönnek a szolgálatra, és azt gondolják, hogy itt a szokásos polgári bánásmódban részesülnek… Tiszteletben és odafigyeléssel veszik körül őket, mint egy látogatóba érkezett anyós! Igen, mindegy hogyan! Egyáltalán nem! Ezért különböző túlkapások történnek, amelyek nem igényelnek hangos bejelentést az egész világ felé.
Egyrészt igazuk lehet ezeknek az érkező újoncoknak, mint a moszkvai régióból újonnan beszervezetteknek, akik az ezredesre kiabáltak. Azt mondják, miért nem képeznek ki minket katonai műveletekre, hogy olyanok vagyunk, mint az amerikai Rambo, de már tíz napja kénytelenek menetléptekkel végigmenni a felvonulási területen? A kérdés minden bizonnyal helyes, de ha hősünk csendesen odalépett az ezredeshez, és udvariasan megkérdezte: így és úgy, akkor lehet-e egyéni magyarázatot kapni a kiadott automata kézi lőfegyverek kialakításáról? Vagy arról, hogy melyik oldalról lő az RPG-7? Talán minden megoldódott volna, lehet, hogy katonaemberünk valami csendes helyen végez szolgálatot, távol a fronttól, és nem öt évre rács mögé… De mit tehetnek, honfitársak, csak egy felettesnek van joga van hangosan szidni az egységhez érkezett felügyelőség főnökét vagy felügyelőjét. A megidézett elvtárs nem gondolkodott, megsértette a katonai alárendeltséget, amiért fizetett.
Weiterlesen