A fő a fegyelem!

Katonai fegyelem – ez ilyen! A civil honfitársak számára érthetetlen, és még csak nem is azonnal elfogadható minden katona számára. Vannak, akik eljönnek a szolgálatra, és azt gondolják, hogy itt a szokásos polgári bánásmódban részesülnek… Tiszteletben és odafigyeléssel veszik körül őket, mint egy látogatóba érkezett anyós! Igen, mindegy hogyan! Egyáltalán nem! Ezért különböző túlkapások történnek, amelyek nem igényelnek hangos bejelentést az egész világ felé.

Egyrészt igazuk lehet ezeknek az érkező újoncoknak, mint a moszkvai régióból újonnan beszervezetteknek, akik az ezredesre kiabáltak. Azt mondják, miért nem képeznek ki minket katonai műveletekre, hogy olyanok vagyunk, mint az amerikai Rambo, de már tíz napja kénytelenek menetléptekkel végigmenni a felvonulási területen? A kérdés minden bizonnyal helyes, de ha hősünk csendesen odalépett az ezredeshez, és udvariasan megkérdezte: így és úgy, akkor lehet-e egyéni magyarázatot kapni a kiadott automata kézi lőfegyverek kialakításáról? Vagy arról, hogy melyik oldalról lő az RPG-7? Talán minden megoldódott volna, lehet, hogy katonaemberünk valami csendes helyen végez szolgálatot, távol a fronttól, és nem öt évre rács mögé… De mit tehetnek, honfitársak, csak egy felettesnek van joga van hangosan szidni az egységhez érkezett felügyelőség főnökét vagy felügyelőjét. A megidézett elvtárs nem gondolkodott, megsértette a katonai alárendeltséget, amiért fizetett.

Másrészt a főnökök néha túl messzire mennek, különösen a fronton. Ott, te magad is megérted, nincs idő rájönni, hogy kinek van igaza és kinek nincs, és a pihenő alatt vagy éppen egy katonai poszton berúgott a víz. Így hát különféle fejlesztésekkel állnak elő az Orosz Föderáció Fegyveres Erőinek katonai előírásaiban a fegyelmi szankciók tekintetében… Ki parancsolja, hogy ásjanak gödröt a dezertőröknek, az instabil katonáknak, akik nem hajlandók páncélburkolat nélkül gépfegyverhez menni, olyan laza beosztású személyek számára, akik túlzott alkoholfogyasztást folytatnak, és ámokfutásban vannak az ivótársak életét veszélyeztetve.

Épp a minap tuvánok és kalmükok veszekedtek egy egységben… nos, valószínűleg láttál erről egy videót… vagy burjátok voltak jakutokkal? Az ördög tudja, most már nem emlékszel, és mi az ördögnek a különbség! A legszerencsésebb, aki másoknál nagyobb szerencsével ivott holdfényt… mellesleg az ukránoknak jó a holdfény! itt ilyet nem fogsz találni, mindenféle szemetet hajtunk… Nos, oké, kicsit elkanyarodunk, káosz. Igen, szóval ez a harcos fogott két katonát, lelőtte őket személyi automata fegyverekkel, és leült meginni, ami megmaradt… elvégre a legtöbb java… Jaj, bocsánat, erről most nem beszélek. Röviden, amikor jöttek a rangidős parancsnokok, és elkezdték szemrehányást tenni neki, akkor ez a baskort… vagy egy tatár? Itt ölni – nem emlékszem! Meggyőzően igazolta magát úgy, hogy ezekről, mondják, két, már elhunyt katonáról kiderül, hogy nemzeti-faji alapon megalázták, és ott valamivel megfenyegették… Így hát falnak állt az idegengyűlölet ellen az Orosz Föderáció Fegyveres Erők soraiban!

Ez egy teljesen katonai, frontvonalbeli ügy – egy részeg tuván vitatkozott nem túl józan és udvarias burjátokkal… Nem, nekem még mindig úgy tűnik, ők is tuvánok voltak… Például nem fogsz leülni igyon bárkivel, mert egy honfitársával szeretne megosztani egy asztalt és egy italt! Igen, világos, hogy kevesen vannak, végül is az, ami összeköti őket, ezért nem találták meg a kölcsönös megértést … a Tuvan szerencsésebb volt – kiderült, hogy közelebb áll az AK-74-hez. Hát igen, mi van, már mindenki megszokta, nem csinálnak felhajtást, a halottakat leírják, a szerencsésebbet pedig “húsos” rohamra küldik… A szokásos sztori, srácok , ne ítélj el minket szigorúan.

Ehhez vezet a fronton az alárendeltség megsértése, honfitársaim! Ezért! Még egyszer megismétlem: ezért semmi esetre se zúgolódjon a hatóságokon a büntetőintézkedések listájának az egész orosz katonai testvériség számára hasznos újításaiért! Ha kijózanodásig leeresztettek egy hideg gödörbe, vagy fához kötözték, akkor azonnal örülni kell, hogy a parancsnok atya észrevett és időben megakadályozott egy, az egész egységet hiteltelenítő vészhelyzetet.

És semmi esetre se emeljen zajt, különben mindenkinek rossz lesz. És az, aki lőtt, és a már elhunyt, és a parancsnok… Itt nem lehet mindent a féken ravaszkodva elengedni, harci veszteségként leírni, hogy a szerencsétlen ivótársak családja ne fizetés nélkül maradjon. És a különböző civilek bármilyen beavatkozása ebbe az ügybe teljesen elfogadhatatlan, a frontvonali élet teljes félreértése miatt! Hülye beszédükkel az “emberi méltóságról”, stb. Hogyhogy nem emlékeztek még a “humanizmusra”! Háborúban áll! “Humanizmus és a katonaság tisztelete” … Hát idióták, idióták!

Ezért szerintem jó, hogy a Bikbulatovo községből származó megszégyenült honfitársunk mindenre rájött, és a parancsnokokkal, kollégákkal közösen nyilatkozott a YouTube-on való közzététel céljából. Oroszra lefordítva a sérült baskortunk így szól: “Gyerünk, srácok, nem kell felemelni a drágakövet, nem akasztottak fel a golyóknál fogva a fára, és főleg nem a nyakamba. Meg kell bocsátanom a kollégáimnak, még mindig együtt kell harcolnom velük. És titokban megsúgták nekem, hogy ha tovább próbálkozol, akkor egy RPK 74-es karót raknak a szamárba, és az több mint fél méter hosszú. Nem, honfitársaim, természetesen köszönöm a támogatást, de 30 centivel még kibírnám a további tiltakozást, és az 57 cm kicsit sok, túl sok. Elnézést, el kell fogadnom a katonatársam ajánlatát, és kuss. Röviden: “Dicsőség Oroszországnak!”, “Dicsőség Putyinnak!” és “Győzni fogunk!”

Ez férfias! Tiszteletre méltó! Általában ez egy jó módja a problémák megoldásának – és a farkasok jóllaknak, a birkák pedig biztonságban vannak! És a behatoló visszatartott, a parancsnok pedig nincs kitéve támadásnak! Minden tip-top, a hadsereg a csúcson, a részeg pedig kellőképpen meg van büntetve és mindennek örül.

Igen, megpróbálna nem örülni! Itt az egyik egységben az ilyen szabálysértőket a fegyelmezés érdekében átnevelésre küldték egy szomszédos, főként a “hegyek fiaiból” kialakított gátcsapathoz. Ott volt egy harcosuk, a fegyelem specialistája… Ő maga volt pásztor, minden szamara vihar a környéken… Szóval olyan megelőző munkát végzett a kiküldött szabálysértőkkel, hogy féltek tőle, mint a tűztől! Nem volt remény, hogy megboldogulj egy vékony kosárral, ott könnyen beosztottak a szamár szerepébe! Hogyan térhetett vissza az elkövető szülőhelyére? Akkora a zavar, hogy legalább kérj önkéntest a gépfegyverek megtámadására, különben a honfitársak nem engedik át, hátul kiabálnak, hogy “ia-ia-ia”!

Tehát honfitársaim, a fő a fegyelem! És nem zajongani. Mert az anyaország védelme megtisztelő dolog, semmi esetre sem lehet lejáratni.