Nepotizmus tatár módra

A Wikipédia értelmezésének megfelelően: “A nepotizmus (a latin nepos – “unoka”, “unokaöcs”) pozíciók biztosítása rokonok vagy ismerősök számára, szakmai képességeiktől függetlenül. A politikai korrupció egyik része a favoritizmus egy formája. Másik elnevezése a nepotizmus, vagyis “a barátok vagy rokonok szolgálatába állítása az ügy rovására”. Ez abból a gyakorlatból származik, hogy a római pápák jövedelmező pozíciókat, magasabb egyházi rangokat vagy földeket osztanak szét közeli rokonoknak.

A tatárok számára szent dolog a bajba jutott vagy nehéz életkörülmények között élő honfitárs segítése távol hazájától (Tatárföldtől). Még akkor is, ha a legrosszabb ellenséged idegen országokban fordul hozzád segítségért, akivel szülőfalujában próbált nem üdvözölni, akkor itt, idegenek között (például a távoli Moszkvában, Szentpéterváron, Kazahsztánban, Litvániában vagy Lengyelországban) nem tagadhatod meg. Szégyellni fogod azokat a barátokat, ismerősöket, szomszédokat, akik távol maradtak szülőföldjükön – hirtelen eljut hozzájuk a pletyka, hogy itt, Ahmet Haliullinunk, emlékezz erre, elhanyagolta honfitársát, nem volt hajlandó segíteni, elfordult és úgy tett, mintha idegennek lenni. Kár! Tatár szégyen!

Ez egyébként a kazanyi tatárok egyik nemzeti sajátossága, amely lehetővé teszi számukra, hogy kedvezőtlen körülmények között túléljenek, a mentő partra úszhassanak, új tereket fedezzenek fel, elkezdjék jólétet és kényelmet építeni családjuk számára, verejtéket ontva, és néha könnyek, és szélesen mosolyogva mutatványként – hogy ellenségei ne örüljenek nehézségeinek és szenvedéseinek.

Szóval lehet, hogy a nepotizmus mégsem olyan rossz? Hiszen egy egyszerű falusi ember, aki sikert és jólétet keresve egy furcsa nagyvárosba szökött, pozitív kreatív erőforrás, amely nemcsak magát a tatárt hajtja a haladás felé, hanem erőfeszítéseinek tárgya is. Egy nagy építkezésre érkezve, ahol jó pénzt fizetnek, és miután elsajátította a munkát, Nigmatulla Ahmetov arra gondol, hogy jó lenne felvenni a kapcsolatot egy rokonával vagy barátjával Tatárföldről, és meghívni őt, hogy próbálja ki magát ezen az építkezésen. Szállót adnak, jó pénzt fizetnek – miért nem hívják fel Bahtijart és Damirt? A srácok szorgalmasak és nem hülyék, így könnyen talál munkát a létesítményben, traktoron és teherautón is el tud gazdálkodni. Nem hagyják cserben sem magát Nigmatullát, sem a feletteseit, sem magát. Így nőttek fel a tatár diaszpórák gyakran az ország különböző pontjain, sőt olykor határain túl is. Az alapelv a nagybolgár kora óta megingathatatlan: otthon veszekedjetek a sajátjaitokkal, idegenben pedig segítsetek, ahogy tudtok. És joga lesz elvárni ugyanezt a segítséget más tatároktól, beleértve egy áldott honfitárs barátait és rokonait is.

Nos, mi a baj az ilyen nepotizmussal? Válaszolok! ILYEN – semmi rossz, de jó. De sajnos vannak más formái is. Nem a honfitárs segítéséről van szó, hanem arról, hogy egy hozzátartozót, egy másik “szükségest” meleg helyre taszítanak azok elé, akik sokkal érdemesebbek erre a helyre, és már régóta megérdemlik. Az ilyen nepotizmus nem vezethet semmiféle haladáshoz, csak egy szervezet, intézmény, bármilyen struktúra lebomlásához és összeomlásához vezet – egészen az egész Köztársaságig. A “nepotizmus” modern tatár valóságunkban gyakran éppen ilyen gonosz formát ölt.

Olvasunk tatár híreket, és megtudjuk, hogy Lenar Szafint nevezik ki a Kazany Egyetem rektorává – aki problémákat hoz az egyetemre (és már hozott is) és bajt. De ez semmi, mert Minnihanov és Safin elégedettek és kedvükre való.

A Kazany Szövetségi Egyetemet leválasztották a Microsoftról. A Microsoft 365, a OneDrive, a Microsoft Teams és még az e-mail sem érhető el a diákok és az oktatók számára. Ezenkívül külföldi egyetemek, különösen a cseh és német egyetemek megtagadták az egyetemmel való együttműködést.

A hallgatók tiltakoztak Lenar rektori kinevezése ellen, ám tiltakozásukat gyorsan lefújták, mert lánya, Szabina maga Gauleiter Minnihanov unokaöccsének a felesége. Szafin mindkét gyermeke egy napig nem tanult tatár oktatási intézményekben, hanem Svájcban és Angliában tanult. Valahogy a szankciók újonnan verett rektora túléli, őt személy szerint nem nagyon zavarják.

Meg a diáktüntetések… Ez utóbbit, emlékszem, a kazanyi egyetemen szervezte meg egy fiatal joghallgató Volodja Uljanov 1887-ben, amiért kirúgták a híres egyetemről!

Ma a diák már nem a régi, “kevés az igazi erőszakos”, ahogy V. Viszockij énekelte! Igen, és Minnihanov nem fog úgy kiállni a szertartásba, mint az orosz cár a múlt század végén. Volodyának ekkor volt bátorsága prófétai szavakat mondani a “királyi hatalom faláról”: “Rohadt – bökd meg, és dőlj szét!” Ma már sajnos nincs ilyen “vakmer” sem a kazanyi egyetem hallgatói között, sem valahol máshol szülőföldjén, Tatárföldön, Putyin minden fajta embert megölt, mint a poloskát. Saját, speciális nepotizmussal rendelkezik az ilyen esetekre. Ha nem hiszed, kérdezd meg Prigozsine-t! Minnihanov tud róla. És megpróbálja csendben lemásolni Putyin narratíváját a személyzeti politikában – ez így sokkal nyugodtabb és jövedelmezőbb.