Pusztítók

Emlékszel Lev Tolsztoj Hadzsi Murat című művének erre a híres szakaszára, ahol a csecsenek oroszokhoz való viszonyáról ír?

Hadd idézzek belőle néhány idézetet:

„Visszatértekor lerombolva találta száklyáját; a tető beomlott, s az ajtó s a kicsiny tornác oszlopai elszenesedtek, a kunyhó belsejét orosz katonák mocskolták be…

…Az öreg nagyapó a szétrombolt száklya falánál ült, és valami pálcikát farigcsálva, tompán bámult maga elé. Nemrég tért vissza méheséből: a két szénaboglyát felégették, a gondosan ápolt barack- és cseresznyefákat kivágták és eltüzelték, és – ami a legjobban fájt az öregnek – valamennyi méhkas a méhekkel együtt a tűz martaléka lett…

…A kutat berondították, nyilván szándékosan, s így nem lehetett vizet meríteni belőle. Ugyanolyan módon szennyezték be a mecsetet is; a mulla mutalimjaival már neki is látott a szent hely tisztogatásának”.

A szövegrészletet nem én adom teljes egészében, ott van még az emberáldozatok leírása és a hegyi faluban történt orosz pogrom teljes rémének érzékelése a csecsen lakosság részéről. Szeretném emlékeztetni, hogy a “Hadzsi Murat” – egy avar tábori parancsnok története – a 19. század közepének eseményeit írja le, amikor az Orosz Birodalom háborút viselt a Kaukázusban. Ez az orosz gyarmati politika kíméletlen jellemzése, amely dokumentált tényeken alapul.

Akár tetszik, akár nem, de a párhuzam a modern orosz-ukrán háborúval könyörög. Itt szándékosan nem érintem a háború emberi áldozatainak leírását – egyik vagy másik oldalról. Ez egy külön tragikus téma. Szeretnék néhány szót ejteni az ukránok vállára nehezedő pénzügyi és gazdasági veszteségekről. Sajtóértesülések szerint számításuk módszertanát most hozzáértő ukrán és külföldi szakemberek dolgozzák ki. Az ukrán gazdasági komplexum tárgyainak megsemmisítéséről és megrongálásáról szóló okirati bizonyítékokat a végrehajtó hatóságok felhalmozzák a nemzetközi bíróságok elé terjesztés céljából, amelyeket a jövőben Európa és a világ közvéleménye és jogászai hoznak létre.

Eközben pusztán érzelmi szinten felmerül a kérdés: miért? Miért csinálja ezt az orosz hadsereg? Mi az a szenvedély, hogy mindent elpusztítsanak, ami a kezükbe kerül? Ukrán iskolák ezrei, ukrán kórházak százai, számtalan energetikai létesítmény (a Szurovikin orosz parancsnok – Armageddon tábornok, ahogyan nevezik Armageddon tábornok katonai stratégiájának különleges kitalált célja), hő- és gázellátó vezetékek, vízellátás és csatornázás, hidak és autópályák, állomások és vasúti csomópontok, gyárak és gyárak, lakóépületek, kulturális létesítmények, parkok és terek, mezőgazdasági komplexumok. Mindez a normális emberi élet alapja. Röviden elmondható – mindent, amit a környéken láttak, az oroszok elpusztítottak. Lőttek, robbantottak, kiégtek, összetörtek és zúztak tankokat, bányásztak a jövőre nézve, igyekeztek maximális kárt okozni.

Az orosz hadseregben sajnos vannak különböző vallású és felekezetű katonák, ami nem akadályozta meg őket abban, hogy lerombolják a templomokat és más istentiszteleti helyeket, amelyeknek elméletileg sérthetetlennek kellene lenniük a hívők számára. Úgy tűnik, az ortodoxok nem rombolhatják le a templomokat, nem illik egy muszlimnak mecseteket lelőni. De ennek ellenére elpusztítják. Nem tudom, hogy vannak-e buddhista sztúpák Ukrajnában, de úgy gondolom, hogy az orosz fegyveres erőkben lennének buddhisták, akiknek felrobbantani ezeket a szent tárgyakat, az a torta.

Megpróbálva megérteni az ilyen ostoba, motiválatlan harag és mások munkájának gyümölcsei iránti gyűlölet okait, önkéntelenül is összevetem az orosz katonák viselkedését a vandálok viselkedésével, akik kifosztották és lerombolták az ókori római városokat, amikor nem volt mit kirabolni. Az ilyen viselkedés alapjain azt látom, hogy ártani akarnak azoknak, akik szabadabban, boldogabban és szervezettebben mernek élni, mint egy orosz katona otthon. „Ah, szóval nem akarsz olyan lenni, mint mi? Jobbnak tartod magad? Okosabbak nálunk! Nos, akkor megmutatjuk, akkor kapd meg!”

Bárki is nyeri ezt a háborút, nem lehet mindent visszaadni, újjáéleszteni a korábbi formájában. – Ki és mikor fogja mindezt újjáépíteni? – hangzik a fejemben, amikor egy újabb, rémisztő pusztítást kísérő videót nézek. Ha Oroszországnak bizonyul a győztes, úgy gondolom, nem lesz sem kedve, sem pénze Ukrajna újjáépítésére – a szankciókat pedig sokáig senki sem fogja feloldani, és minek újjáéleszteni a meghódított területet, ha annak érdekében. az összeomlást és a szegénységet az ostobaságból és a rossz irányításból. Ukrajna győzelme esetén pedig még a barátok és szövetségesek szolidáris támogatása mellett is évekbe telhet az elveszett gazdasági potenciál helyreállítása. De továbbra is Ukrajnába fűzöm a reményeimet. Úgy tűnik, ott a szorgalmas és gazdaságos emberek nem fognak beletörődni a pusztításba.

Nemrég a kezembe akadt egy katonai dokumentumfilm, amely egy szórakoztató eseményről mesélt. Donbass egyik frontvárosában az ukrán fegyveres erők oldalán harcoló csecsen katonák bejutnak egy tüzérségi lövedékek töredékei által megrongált mecsetbe. A Juma-imára jöttek. Látható, hogy a muszlim templom nemrég épült, az építési munkálatok a háború kezdetére még nem fejeződtek be, de már elnyerte az ünnepélyesség és a jóság előírt jegyeit. Látható, hogy ez nem csak egy épület, hanem Allah háza. És bár a láb alatti padlót a dupla üvegezésű ablakok törött üvegei borítják, és az ablaknyílásokon kirepült keretek a falnak dőlnek, ez nem zavarja az ukrán fegyveres erők csecsen srácait. Eltávolodott és koncentrált arccal namazt olvasnak és az imám-tatár khutbáját hallgatják, teljesen a világok Urának irgalmára hagyatkozva.

Átvillan a gondolat: „És ezt is az ukránoknak kell majd újjáépíteniük! Az ukrán muszlimoknak újjá kell építeniük a mecseteket Harkivban, Mariupolban és Szeverodonyeckben. Az ukránok takarékosságán gyakran nevetnek, de ebben az irányban nincs ellentmondásuk a muszlim népekkel – a munkát, a felhalmozott vagyont, az otthont és a családot is értékelik. A buzgó tulajdonosok pedig, akárcsak a muszlimok, tekintélyt és tiszteletet élveznek. Bármely vallású ukránok nem értik az orosz szomjúságot az emberi erőfeszítések gyümölcsének elpusztítására. Ezért azt hiszem, sok ukrán egyetért egy másik Tolsztoj-idézettel, amelyet helyénvalónak tartok itt idézni. És hadd ne vádoljanak russzofóbiával.

„Senki nem beszélt az oroszok elleni gyűlöletről. Az érzés, amelyet minden csecsen, fiatal és idős is átélt, erősebb volt, mint a gyűlölet. Nem a gyűlölet, hanem az, hogy az emberek nem ismerték fel ezeket az orosz kutyákat, és olyan undor, undor és megdöbbenés e lények nevetséges kegyetlensége miatt, hogy a kiirtásukra való vágy, akárcsak a patkányok, mérgező pókok és farkasok kiirtásának vágya. ugyanaz a természetes érzés, mint az önfenntartás érzése!”