Ne gondolja le a problémákról

“Séta közben ne emeld magasra a fejed, hanem nézz a lábad alá: először is azt fogják gondolni, hogy szerény vagy; másodszor, találhat valamit; és harmadszor, soha nem fogsz megbotlani!”

Egy megsebesült vadállat szörnyű dolgokat művelhet dühében, és sok kárt okozhat ellenségeinek és barátainak egyaránt. Támadásait meg kell jósolni és ki kell számítani, majd ki kell használni a pillanatot – hogy legyen ideje elmenekülni egy agresszív lény szívós mancsai elől a legnagyobb gyengeség pillanatában. Ha ezt nem tesszük meg, ha nem ismerjük fel a nemzeti szuverenitás régóta várt esélyét, akkor lehet, hogy a történelem ezt nem bocsátja meg nekünk, és nem ad második ilyen ajándékot.

Oroszország jelenleg objektív okok miatt gyengül: háború, szankciók, elnyomott demográfia, technológiai elmaradottság, nemzetközi elszigeteltség. Van olyan geopolitika is, amely nem kedvez a jólétnek. Az egyik nagyhatalom (USA) egyértelmű ellenség, a másik (Kína) egy ravasz útitárs, aki erőforrásbázisként használ téged. Szinte nincsenek barátok. A barátokban, ahogy a költő írta, “a sokféleség nem egyforma” – a kitaszított országok, például Irán … A mai Oroszország kilátásaiban nincs különösebb változatosság. Nem valószínű, hogy sikerül elpusztítani Ukrajnát, és rákényszeríteni az egész világra a dolgok rendjének megértését, amikor az erős embernek van igaza, és ezzel mindenkinek meg kell békülnie. A világcivilizáció ezt nem fogja aláírni! A fenevadnak el kell bújnia egy odúba, és onnan morognia kell az egész világnak.

Manapság sok tatárt és baskortot elaltat az igénytelen orosz kényelem, és igyekeznek nem túl messzire nézni. Az átmeneti időszak esetleges kataklizmáiról és nehézségeiről pedig sokkal mélyebben rejtőznek a gondolatok, attól tartva, hogy elveszítik azt a keveset is, amijük van. Ez a helyes? Kétlem! Az elmúlt hónapokban Oroszországon végigsöprő politikai elnyomás-hullám különösen jól látható a közeledő “37. év” jeleit illetően – a másként gondolkodók megtorlása, drákói börtönbüntetések, a “közvetlen halállal járó katonai rabszolgaság” elektronikus idézései, vitathatatlan ideológiai napirend… A saját érdekében a fenevad biztonsága az odúban habozás nélkül felfalja saját gyermekeit. Kuba felé megyünk, Nicaragua Venezuelával vagy Észak-Korea Iránnal. Köztudott, hogy ezek az országok pénzügyi és politikai stabilitásban nem különböznek egymástól, az átlagpolgárok élete nehéz, szűkös és egyszerűen veszélyes.

A közeljövőben (három-öt év) hazánk eseményeinek alakulásának második forgatókönyvéről szeretnék beszélni. Ha az Orosz Föderációnak sikerül stabilizálnia a frontot Ukrajnával, taktikai atomfegyverrel megfélemlíteni a demokratikus országokat, meghosszabbítani halálának idejét ugyanazon “fagyos” szövetségesek támogatása miatt, akkor az emberi jogi helyzet az országban továbbra is valóban félelmetes lesz és az állampolgárok életszínvonala tartósan csökkenni fog. A jelenlegi kényelemhez való ragaszkodás mind az oroszok, mind a bennszülöttek számára ki fog jönni, ahogy mondani szokás, oldalra!

Röviden: készen kell állnia arra, hogy megmentse magát, szakítson a birodalommal és megvédje jogait a küzdelemben. Ez a legjobb döntés ebben a szakaszban. De készülj fel arra, hogy a harc a szuverenitás feltételezett megszerzése után is folytatódik. Szeretném felzaklatni a Telegram csatornák fórumainak látogatóit: először is nem a történelmi és néprajzi paradigmában kell gondolkodni, nem a “történelmi ősi földek” visszatéréséről, nem arról, ami korábban történt – egy tatár tojás. vagy egy baskort csirke. Nehéz és hálátlan feladattal kell megküzdenünk – az államépítéssel, a túlélésre összpontosítva az új, nehéz gazdasági és politikai körülmények között.

Készüljön fel, hogy meglátja: a vállalkozások bezárnak – mint kiderült, jelentős részüket bezárták az Orosz Föderáció hadiipari komplexumába. Most a Tatár Köztársaságban és Fehéroroszországban hány vállalkozás dolgozik a védelmi iparban? Ki fogja fenntartani ezeket az óriási állami gyárakat? Valószínű, hogy a legtöbbjük meghal. A többi vállalkozás a termelési kapcsolatok megszakadása miatt áll le: Önt nem látják el alapanyaggal a termékei előállításához, Ön pedig nem tudja kiszállítani a megrendelt és legyártott terméket alvállalkozóinak. Egyszerűen fogalmazva, egy szép pillanatban MINDEN bezár – minden üzem és gyár nyersanyag, megrendelés, működő tőke nélkül! Az államnak nincs pénze fizetést, nyugdíjat, segélyt fizetni. Mindent újjá kell építeni. A gazdaság egész ágazatait kell felszámolni, amelyek az új államban versenyképtelennek és szükségtelennek bizonyultak. Csődeljárás kidolgozása. Megszervezni a munkanélküliek munkaerő-kölcsönzési rendszerét. Ilyen körülmények között mindenki a lehető legjobban kezd túlélni. Valaki ingakereskedelmet folytat, valaki a piacon építi a “majom-(monkey – angol) üzletét”, valaki az út szélén kereskedik zsámolyból, valaki csirkét tenyészt az erkélyen vagy kecskét tart a lakásban, a szomszédok felháborodott kiáltásaitól függetlenül… Valaki banditává válik és kirabolja honfitársait, bármitől és senkitől függetlenül… Ez ellen is harcot kell szervezni: megreformálni a rendőrséget, a bíróságot, az ügyészséget stb. 

Az eladásra bányászott iparcikkeknek és “az altalaj kincseinek” új piacára vonatkozó remény nem mindig valósul meg. Gyakrabban ennek az ellenkezője történik – elveszíti régi kereskedelmi kapcsolatait, és nem tud új, erős üzleti szereplőket létrehozni, akik elűzik Önt, mint nemkívánatos versenytársat.

Az észtek a Szovjetunió összeomlása után, függetlenségük hajnalán teljes állampolgárságot adtak a nagyvállalatok igazgatóinak, bár ők oroszok, sőt egykori kommandósok is voltak. Egy egész nemzet fennmaradásáról és egy újjászülető fiatal demokratikus államról szólt. Realisták voltak, képesek voltak drámai és népszerűtlen lépéseket tenni, és ezért túlélték. Észtország csatlakozott az EU-hoz és a NATO védelmi szövetségéhez, és ma learatja politikai bátorsága, pragmatikus bölcsessége és a világpiacon elfoglalt helyére tett erőfeszítései gyümölcsét.

És már most el kell vetnünk az “arisztokratikus Baskírföld a baskortoknak” és a “tatár Kuvait” álmait. Az arab sejkek évtizedek óta keresik jelenlegi vagyonukat. És sok szempontból csak szerencséjük volt, az olaj iránti kereslet és kínálat trendjei egybeestek. Ha ilyen szerencsénk van, az nagyszerű, de légy realista, nézd meg józanul a gazdaságodat. Értékelje erőforrásait: pénzügyi, humán, ipari, mezőgazdasági, oktatási, politikai (itt ismét az Idel-Ural projektre gondolhat – együtt könnyebb túlélni). Gondoljunk a szociális szféra életben tartásának kilátásaira, a legszegényebb lakossági rétegek és a szociálisan alkalmatlanok védelmére, az egészségügyi ellátórendszer és az oktatás működésére. A függetlenség elnyerése esetén nem a szomszédok földjének elvétele lesz a feladat, hanem a meglévőn normális élet megszervezése. Forradalmi álmodozóinkat egy kicsit vissza kell vinni a pragmatizmusba, kénytelenek a lábuk elé nézni. Ellenkező esetben a „kristályvárak” nyugdíjasai nem fogják megérteni, és nem bírják sokáig nyugdíj nélkül – bekenik a kivetítőt kátránnyal, tollba tekerik és elhajítják … Ezt az orosz nyugdíjasok teszik meg, és tatár, sőt baskort is. Megfeledkeznek az ellentmondásokról, a szocializmusról, a Nagy Turánról, a Geuropáról, a Volgái Svájcról … Igen, nehéz őket hibáztatni, nagyon akarnak enni. A fizikai túlélés kérdése pedig fokozza az érzelmeket!

Egy egyszerű tatárnak vagy baskortnak egy faluban, egy egyvárosban, még a fővárosban is azt tanácsolom, hogy értse meg: Oroszország számára elkerülhetetlenek a zaklatott idők. Készülj fel rájuk, és válassz olyan embereket vezetőnek, akik konkrét lépéseket és nehéz megoldásokat kínálnak, nehéz kérdésekre nincs könnyű válasz! Ebben az esetben a szerző a józan gondolkodású realista politikusokra összpontosít: R. Kasapovra és A. Abdrahmanovára – a tatár független kormány képviselőire, R. Gabbaszovra – a baskír nemzeti-demokratikus mozgalom vezetőjére. A szerző a Szabad Idel-Ural Népeinek Szövetsége koncepciójának híve is.

És mégis, kedves honfitársaim, ne ragaszkodjanak az orosz “megbízható adaghoz”, az zsugorodik és zsugorodik. Ha csak a régi idők visszatérésére vársz, éhen halhatsz. A legjobb helyzetben azok lesznek, akik gyorsan tudnak nehéz döntést hozni, és abbahagyják az elavulthoz való ragaszkodást.