Két idézet a Szabad Idel-Ural fórumról.

Két idézet a Szabad Idel-Ural fórumról.

1. sz. szerző: „Mert a tatárok és a tatárok még ma is a modern Volga Szövetségi Körzet területén mozdonyszerepet töltenek be, mind gazdasági, mind regionális-politikai szempontból. Nem titok, hogy Idel-Ural területén csak ott, ahol a tatároknak sikerült többé-kevésbé tömören fennmaradniuk, bizonyos mértékig még nekik is köszönhetően, az erzjáknak, mariknak, csuvasoknak és udmurtoknak. túlélni… A tatárok mindig is az Idel-Ural összes etnikai tömegének a túlélési tengelye voltak, ugyanazt a szerepet töltik be, mint a németek és Németország az EU-ban ma.

2. szerző: „Nos, ne foglalkozz öndicsértéssel és önimádattal, még ha van is benne igazság, az legalább szerénytelen.”

Együttérzek mindkét szerző véleményével, feliratkoznék a bejegyzéseikre, de… emlékszem egy komikus szereplőre, aki azt mondta: „Elloptak egy lovat, egy szekeret, egy cipzárt és egy kalapot. A levelet pedig a kalapomba rejtettem, hogy ha ellopják a kalapot, legalább sértetlen legyen a levél!

Mi értelme örülni a „tatár mozdonynak”, ha az teljes sebességgel rohan a szakadék felé? Igen, ma a tatárok eredeti etnikumként megmaradtak, de az orosz birodalmi szuperetnoszba való feloldódás határán van. Emlékszel, mi történt a Római Birodalommal az 5. században? Összeomlott, romjain új államok kezdtek kialakulni. Az etnikai mozaik elemei összeomlottak, az etnogenezis folyamata új utat járt be, és Európában helyenként egészen a XIX. Ennek eredményeként olyan új nemzetiségek, nemzeti kultúrák születtek és fejlődtek ki, amelyek korábban nem léteztek Európa térképén: a franciák, a britek, a németek, a csehek, a románok. Lehetséges, hogy az Orosz Föderáció feltételezett összeomlása lendületet adhat hasonló folyamatoknak.

Az egykori kazanyi kánság területén a tatárok asszimilációs folyamata eltérő intenzitással megy végbe. Ha a tatároktól elvett földek egy része (Szamara, Szaratov, Orenburg stb.) aktívabban részt vesz a tatárok eltűnésének folyamatában, akkor az „atom” Tatarföld továbbra is kitart. Harcolni igyekszik, még mindig képes előidézni az állami függetlenség eszméjét, felállítani ennek a gondolatnak a híveit, életben tartani a nemzeti kultúra és nyelv tüzét, hangosan hirdetni az identitáshoz és a szuverenitáshoz való jogot. De a mai fenyegetések olyanok, hogy jogos izgalmat keltenek a tatár értelmiség haladó részében és a tatár nép gondolkodó rétegében. A fő veszélyt a Tatárföld Köztársaság kormányának Moszkva diktálása alapján hozott határozata jelenti a tatár nyelv önkéntes tanulásáról a Köztársaság középiskoláiban. A tatárok a legvédtelenebb és legfájdalmasabb pontot találták el, egyrészt kinyilvánították a tanítási nyelv tetszés szerinti megválasztásának lehetőségét, másrészt elveszik a tatár nyelven végzett hallgatóktól a sikeres személyes karrier építésének lehetőségét. iskolák és osztályok – az intézetek többnyire orosz nyelvűek. A különféle típusú propaganda pedig a tatárellenes fegyverek arzenálját egészítette ki: a legjobbat és a legsikeresebbet, a legmodernebbet, a legfényesebbet és a legszembetűnőbbet a televízió, a média a „nagy orosz kultúra” termékeként mutatta be. Zenei művek, koncertműsorok, lefordított irodalom, különféle TV-műsorok, PR, különféle típusú reklámok – mindez az információtenger Tatárban létezik oroszul. A kereskedelem diktálja a maga szabályait, mert a kulturális termékek is áruk. Ki fordít majd könyveket tatárra, ha ez veszélyezteti a forgalomba hozatalt? Miért forgatna egy műsort az anyanyelvén, amikor nehéz lehet eladni más régiókban történő újrakiadásra? Miért énekelnél dalokat tatár nyelven, ha szeretnél bekerülni a legjobb versenyekre vagy turnézni szerte Oroszországban és külföldön? Ezért van egy olyan helyzet, amikor a nyelv, majd a kultúra, majd az eredeti nép „meghal”.

Nem kell ezen a helyzeten a tatárok közül senkinek rágódnia, mindenki mindent lát. Látnak például „nyelvtelen” tatárokat (akik elvesztették a nyelvtudásukat, vagy nem voltak hajlandók tanulni), látnak olyanokat, akik a nemzetiségükre vonatkozó kérdésre azt válaszolják, hogy oroszok (így könnyebb). Látják, hogy elmosódik a mentalitás, hogyan jelennek meg a nemzeti karakterben egy igazi tatár számára szokatlan vonások.

Eltelik még húsz-harminc év – és a tatár nyelv ereklyé válik: úgy tűnik, létezik, de úgy tűnik, nem. Tekintettel az Orosz Föderáció jelenlegi kormányának megőrzésére (a politikában és általában az állam életében ugyanazzal az izolacionista irányzattal) és a Tatár Köztársaság hatóságainak hűséges torkosságára, a „tatárokról” szóló bejegyzés szerzője. mozdony” és „Idel-Ural összes etnikai tömegének túlélési tengelye” egyszerűen csak kevesen fogják megérteni. „Hála a tatároknak, erzéknek, mariknak, csuvasoknak és udmurtoknak sikerült életben maradniuk…” És kik ezek az erzik, mariak, csuvasok és udmurtok? hol láttad őket? A tatárok pedig mindig is az oroszok hűséges testvérei voltak, ezért egy nyelvbe és kultúrába olvadtak be.

Leave a Reply