Hatalomra jutni a holttestek felett?

Egy ideje minden információs forrásunkat kitartóan üldözi, érdemes jobban felhasználni egy kemény kritikus által, aki az adminisztrátorokat és a szerzőket minden elképzelhető és felfoghatatlan politikai hibával és szervezeti bűnnel vádolja. Itt van például az egyik legutóbbi ilyen vád: „Célunk Oroszország összeomlása és új államok létrehozása a romjain!” Kihúzott. A célod nem az Orosz Föderáció összeomlása, hanem a hatalomért folytatott harc a Tatárföld függetlenné válása utáni polgárháborúban. Vagyis egyesek tönkreteszik az Orosz Föderációt, míg mások az összeomlás után arra készülnek, hogy kihasználják mások erőfeszítéseinek eredményeit. Jusson hatalomra mind az ukránok, mind a tatárok holtteste felett.”

Súlyos vádak, ne mondj semmit! Próbáljunk szembeszállni a kritikussal.

Először is, a mi (ellenzéki beállítottságú politikusaink a Tatár Köztársaság jelenlegi politikai rezsimjével kapcsolatban, magában a köztársaságban és a száműzetésben is) a fő feladatunk a modern Orosz Birodalom megreformálása. Ha ezt békésen meg lehet tenni, akkor senki nem fog pusztulásról beszélni. Mit tekintünk ebben az esetben a reform szakaszainak? Ez egy vezetőváltás az Orosz Föderációban, bíróság elé állítja az országot háborúba vezető politikai berendezkedést, előrehozott Állami Duma választásokat tart, módosítja az alkotmányt a Föderációból való szabad kiválás jogáról szóló záradékok bevezetésével; ezzel párhuzamosan a Tatár Állami Szuverenitás helyreállításáról szóló Nyilatkozat aláírása, a választások előkészítése és lebonyolítása, új végrehajtó hatóságok megalakítása, tárgyalások az Idel-Urali Népek Szövetségéhez való csatlakozásról stb.

Másodszor szeretném megjegyezni, hogy nem titkoljuk el azt a tényt, hogy harcolni kívánunk a hatalomért az új Szabad Tatárföld létrehozásának folyamatában. Minden politikai tevékenység a hatalom megszerzésére irányul. A harc módszereinek és eszközeinek azonban véleményünk szerint összhangban kell lenniük a modern nemzetközi joggal.

Programunk egy megreformált Szabad Tatárország felépítése az Idel-Ural Népeinek Szövetsége részeként (az EU-hoz hasonlóan).

Harmadszor, el akarjuk kerülni a polgárháborút, mint minden normális ember. Az ellenkező kilátások éles elutasítást váltanak ki bennünk, mert egy ilyen háborúban honfitársaink szenvedhetnek, amiért a birodalmi rendszer ellen harcolunk. Készek vagyunk karral a kézben megvédeni a Szabad Tatár polgárok szabad akaratnyilvánításhoz való jogát, de háborút indítani azért, hogy emlékezzünk minden sértésre és leszámoljunk a személyes ellenségekkel, számunkra tabu. Az ilyen kérdések megoldása érdekében olyan új bírói testületek létrehozását tervezzük, amelyek képesek becsületesen és pártatlanul megbüntetni a bűnösöket és felmenteni az ártatlanokat.

Negyedszer, nem próbáljuk megmelegíteni a kezünket valaki más tüzén, és ésszerűtlen cselekedetekre kényszerítjük a politikailag aktív tatárokat. Ellenkezőleg, utasítjuk őket a polgári engedetlenségi cselekmények előkészítésének és lebonyolításának szabályaira a résztvevők biztonságának biztosítása, valamint a hatósági jogellenes büntetőeljárás lehetőségeinek kizárása érdekében. Ezzel igyekszünk segíteni fegyvertestvéreinket, hogy a felszabadító mozgalomban reálisan lehetséges eredményt érjenek el, megkímélve minden harcost a politikai megtorlástól. A szabotázscselekmények, a katonai létesítményeknél és a kommunikációs eszközökön végzett szabotázsok mellett az agitációs és propaganda irányú munkára is odafigyelünk. A média munkájára gyakorolt ​​teljes hatósági monopólium, az internet ellenőrzése, a lakossággal való személyes találkozó lehetetlensége mellett az illegális munkavégzésben látjuk a valódi kiutat a helyzetből: a terjesztés naprakész igaz információk, a harc céljainak magyarázata, a Tádzsik Köztársaság minden tudatos és politikailag aktív lakosának oldalunkra vonzása.

Jóváhagyjuk és támogatjuk a vasúti szabotázst és a katonai besorozási irodák felgyújtását. A népnek joga van a fegyveres védelemhez, de nem ez az egyetlen módja a harcnak. Át kell jutni az alvó városlakók agyába, akiket megbolondít Goebbels tévépropagandája. A tatár városok utcáin már ma is láthatók a falakon szórólapok és feliratok háborúellenes szlogenekkel: „Vissza vissza a mozgósítottakat Tatárföldbe!”, „Nem a háborúra!” stb. Legyen belőlük minél több! Nem fog működni, ha még egyszer gondolkodás nélkül elhaladunk mellettük. Az olvasó ismételten visszatér a szükségtelen háború „helyességének” gondolatához. A vasutakon, ipari területeken és kormányhivatalokban végzett gyújtogatással kombinálva az agitáció nagyon hatékony módja a küzdelemnek.

Megértjük, hogy miközben politikai ellenállásra szólítjuk fel a nemzeti köztársaságok polgárait, nem léphetjük át gyakorlati lehetőségeik józan mérlegelésének határát. Ezért tartunk gyakorlati szemináriumot a biztonságról. Senkit sem győzünk meg, hogy áldozattá váljon. Ellenkezőleg: váljon áldozattá a birodalmi szatrapa, tűnjön el egy másik birodalmi szimbólum, hadd megrendüljön Oroszország militarista potenciálja, a korábban közömbös laikus kételkedjen a hatóságok háborús irányvonalának helyességében, és emelje fel szavát az általános tiltakozásban. kórus, a tatárok másik egysége térjen haza, nem hajlandó ölni és megölni. A függetlenségért harcolók életére pedig továbbra is szükség lesz a Szabad Tatárföld felépítéséhez.