A „szállót” penthouse-vá alakítani?! 2. rész

Az eleje itt olvasható.

Oroszország egyik baja a gigantikus mérete. Túl nagy, ügyetlen és rosszul kezelt. Túl gazdag – az egész számítás nem az izzad, akarat és verejték által megszerzett munka gyümölcsén, hanem a földben lévő lyukból könnyen kinyerhető szinte ingyenes erőforrásokon alapul. Ráadásul nyugati technológiákkal és gépekkel ástak egy gödröt. Túl multinacionális, ami a parancs-elnyomó irányítási forma körülményei között negatívummá is válik. Hiszen a ma követett politika szerint Oroszország monokulturális és monoetnikus ország. A megengedett normát meghaladó nemzeti megnyilvánulásokat erősen elnyomják. Ez pedig nem globalizáció, mint az egész világon, hanem egyesülés, kulturális népirtás.

Persze, egy vízözön előtti gép, de jól olajozott és így és úgy működik, jobb, mint a hiánya. De lehetetlen tovább üzemeltetni ezt az első generációs gépet a nyilvánvaló erkölcsi és anyagi lemaradása mellett, amikor már az egész világ átállt a negyedik generációs mechanizmusokra. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági fejlődés birodalmi modellje elavult, nem jelenti a korszerűsítés lehetőségét, és égető szüksége van az újrahasznosításra.

Az elhangzottak alapján az Oroszország egységben tartására irányuló felhívások kontraproduktívak a gazdaság számára. A nagyság hasznosabb a sovinizmus, a birodalmi építészet cementjének táplálására. Igen, még a „külső ellenségekkel szembeni védelemért” is (valójában a szomszédokkal szembeni agresszióért). Oroszország megalomániájának minden egyéb megnyilvánulása káros.

Ismét egy fenntartással élek: a militarizmusra jelentős hangsúlyt fektető parancs-elnyomó irányítási forma körülményei között az ország mérete akadályt jelent. Az Egyesült Államokkal, Brazíliával, Indiával való összehasonlítás itt nem lesz helytálló – ott működnek a gazdaság természeti törvényei: szabad piac, verseny, trösztellenes törvények. Kína gazdasági jelenségének elemzése okot ad arra, hogy a siker fő összetevője itt nem a kommunista párt vezető szerepe, hanem a kínai munkás rendkívüli szorgalmának és a körülmények között élni évezredes hagyománynak a kihasználása. a keleti despotizmus (mint államforma). Ez a forma a Mennyei Birodalom minden lakójának kötelező részvételét feltételezte olyan országos megaprojektekben, mint az öntözés, az útépítés, a monumentális építészeti építmények felállítása stb. A kínaiak évezredeken át dolgoztak despotájuk vezetésével az állam érdekében, maguk a kínaiak érdekei az utolsó helyre szorultak. Most Kínában nem kommunista rendszer van, hanem a kínai államkapitalizmus, amely ugyanarra a keleti despotizmusra hasonlít. Ráadásul nincs értelme párhuzamot vonni egy kínai és egy orosz szorgalma és munkaképessége között.

A birodalmi-soviniszta ideológiától eltorzított Oroszország gazdasági gépezetét tovább korrodálja a rossz közigazgatás, a hatalmas távolságok, a rossz logisztika és a hatalom átruházásától való félelem a településekre. Mindez együtt rossz utakhoz, elgázosodatlan falvakhoz, fejletlen infrastruktúrához, valamint a regionális/regionális központok és a kisvárosok/falvak közötti gazdasági és kulturális élet színvonalának szakadékához vezet. Így jelennek meg a hírhedt „nemzeti peremek”.

A normális gazdasági működéshez (a gazdasági törvényeknek megfelelően, és nem ellentétes velük) Oroszországot önellátó közigazgatási és gazdasági egységekre kell felosztani. A szétválás, vagy fordítva, társulás történhet országföldrajzi alapon, esetleg gazdasági, kulturális és adminisztratív célszerűség alapján.

Ismétlem, hogy itt a gazdasági önellátásra való törekvés legyen a prioritás. Sem a rózsaszín, sem a kék álmok egy demokratikus nemzeti államról egy fillért sem érnek, ha az emberek nem kapnak lehetőséget a szülőföldön normálisan dolgozni és pénzt keresni. A szerző itt látja az Idel-Ural népei föderatív szövetségének pozitív szerepét – könnyebb lesz túlélni, ha megállapodnak abban, hogy támogatják egymást. A szuverén nemzetállamok államközi szövetségbe lépnek, és megállapodnak abban, hogy a gazdasági problémákat közös konszenzussal oldják meg. Az irányító testületek rotációs alapon jönnek létre. Beszélnünk kellene bankokról, pénzügyekről, befektetésekről, kereskedelemről, kulturális cseréről. Az idel-uráli köztársaságok lakóinak saját jólétükön kell érezniük a gazdasági reformokat. Ez legalább nem eshet a változás nehéz időszakába.