A birodalmi érv “támogatott régió vagy”: mi a baj vele

“Nos, válasszd el magad, de miből fogsz megélni? Ön egy támogatott régió, Moszkva táplál és támogat. Nincs pénzed.” Néha az ilyen érvek pimaszsága és arroganciája egyszerűen elképesztő – mondja “Baskírföld”.

Először is meg kell értened, hogyan működik az ország gazdasága és hogyan mozog a pénz

Kis guglizás után világossá válik, hogy a Föderáció költségvetésének fő befizetője Moszkva és Szentpétervár. Aztán az olajrégiók – Hanti- és Manysiföld, Jamali Nyenyecföld (gondolj csak bele! ez a két régió a maga billióival gazdagabb lehet, mint az Emirátusok). És akkor vannak ipari régiók – Tatárföld, Szamarai régió stb.

Az “egy és oszthatatlan” hívei pedig főleg erre az érvre hivatkoznak, a többség pedig bólogat. Most gondoljuk át, hogyan történik ez. Valóban Moszkva táplálja egész Oroszországot? Tényleg az egész ország nem csinál semmit, és 10-15 millió moszkvai dolgozik fáradhatatlanul, mint a kínaiak három műszakban a gyárakban? Micsoda példátlan kemény munka! Igen, hogy mindenki így dolgozzon!.. De nem, minden sokkal egyszerűbb. Ugye nem felejtette el, hogy Oroszország egy birodalom? Mint minden birodalomban, itt is ugyanazok a jelek vannak. A gazdag központ a metropolisz, és a szegény kolóniák. Minden aranyat és erőforrást a központba visznek, hogy luxusban élhessenek. Az elmúlt évszázadok során semmi sem változott, csak egy kicsit más megközelítés.

Most egy csúnya, monopolizált gazdaságot látunk, amelyet oligarchák, tisztviselők és biztonsági erők irányítanak. Ennek a gazdaságnak az alapja a vállalatok, ezeket szövetségi hálózatoknak, ipari vállalkozásoknak, “nemzeti kincseknek” nevezik, piacvezetők a Gazprom, a Roszneft, a Mail ru, a Szberbank stb. MINDENNEK VAN “REGISZTRÁCIÓ” MOSZKVÁBAN‼️! Nézzen meg bármelyik többé-kevésbé ismert céget – látni fogja, hogy Moszkvában van a székhelye vagy Moszkvában alapító jogi személy. Bármit is mond, minden ott van. Természetesen nem lehet panasz az üzlet létezésére, a legkisebb ellenállás útján haladnak – ha Moszkvában kényelmesebb szerződéseket kötni, tárgyalni és megállapodásokat kötni a hatóságokkal (ez a mutató, ahol minden döntést meghoznak). készülnek…), és a kényelemnek legalább néhány feltétele természetesen jobb Moszkvában. Mit jelent ez a “regisztráció”? A törvény szerint a cég ott fizet adót, ahol az adóhatóságnál be van jelentve. És kiderül, hogy néhány Transzneft, amelynek országszerte vannak vállalkozásai, gyárai stb., ahol az emberek dolgoznak és fizetést kapnak, miközben az “iroda” Moszkvában található, milliárdos nyereséget kap. És ezekből a milliárdokból adót fizetnek Moszkva városának. Ne keverjük össze Moszkvát mint alattvalót Moszkvával mint szövetségi központtal! Például egy ufai üzem gyártott néhány terméket, eladták azokat, a moszkvai iroda nyereséget termelt, és adót fizetett Moszkva városának.

Kiderült, hogy a Föderáció egyik alanya a Föderáció egy másik alanya számára dolgozik, és az viszont már befizet a szövetségi költségvetésbe – a Moszkva városától beszedett pénz a Szövetségi Adószolgálathoz megy – a Moszkvai Szövetségi Központnak. És itt kettős sémát kapunk, és helyesebb azt mondani, hogy nem “a köztársaság fizet”, hanem “a pénz folyik ki a köztársaságból”, mert a pénz egy része vásárlásokon keresztül közvetlenül Moszkvába áramlik (Yandex.Taxi, Wildberries), része a köztársaságon keresztüli helyi bejegyzésű bérek, vállalkozási bevételek adója formájában.

Emlékezzen Rahimov idejére. Az összes cég Ufában volt – itt voltak az Uralszib, a Basneft és mások fő irodái. Zárt ciklus volt – itt mindenki adózott. Szinte semmit nem adtak a szövetségi központnak. Külső cégeket nem engedtek be. Ennek eredményeként, bárhogyan is éreztük uralmát, sok mindent felépítettek és befektettek. És ami a legfontosabb. A KÖZTÁRSASÁG NEM VOLT ADOMÁNYOS!! Azok. Most mesterségesen támogatotttá tették az összes helyi cég kivásárlásával. Mindenki emlékszik arra, hogy a Köztársaságnak saját mobilszolgáltatója volt? Saját távközlési vállalata volt, és a műholdas televízió az elsők között volt Oroszországban. A Roszneft és a Rosztelekom mindent megvásárolt, és a pénz automatikusan Moszkvába áramlott. Ez minden. A köztársaság elszegényedett. Ez a Kreml gyarmati politikája.

Most képzeld el, hogy nemcsak az adók, hanem általában a köztársaságban forgó összes pénz itt marad. A Basnefttől, a BSZK-tól és a köztársaság összes vállalkozásától származó több százmilliárd bevétel a köztársaság bankjaiban marad. Ebből a pénzből adókat, fizetéseket és hiteleket fizetnek majd. A köztársaság nem tud mást tenni, mint a FÜGGETLENSÉG kivívása után növekedni‼️

Sokan hozzáteszik a kommentekben: “Nos, Tatárföld meg tudja csinálni, miért nem?”

Tatárföld tud, sőt talán háromszor többet is. De nem ennek köszönhetően fejlődnek, hanem annak ellenére! A túlélés és a különféle feltételek Moszkvából való kiharcolása minden benne rejlő karakterrel együtt. Sokkal sértőbb Jakutföld, Hanti- és Manysiföld, Jamali Nyenyecföld számára. Ezek egyszerűen a leggazdagabb régiók. Moszkva pedig egyszerűen elborzad, ha elveszít egy ilyen “etetővályút”. Ha megnézi a tartalékaikat, a jelenlegi számokat, akkor megérti, hogy az olyan országok, mint az Egyesült Arab Emírségek, Németország stb., meg sem közelítik a bennük rejlő potenciált. Lehetnének aranyból készült utak, és minden családnak lenne egy Rolls Royce-ja. Ez egyszerűen nyilvánvaló barbár gyarmati politika. Ezt egyszerűen nem lehet megindokolni!

Külön meg kell említenünk ezt az idióta adományozási és támogatási rendszert is. Ugye nem felejtette el, hogy ki van hatalmon? Ugyanazok a tegnapi újracipős kommunisták, most pedig “demokraták”, akik elrejtették piros pártlapjaikat. Korábban a gazdaság parancsgazdaság volt – valahol előállítottak valamit, és valahova szállították. De mivel gondatlanság volt, egyes vidéken bőven volt cukor és tej, de nem volt alap kalós, máshol meg bőven volt ez a kalós, de minden más hiányzott. Így éltünk. Jöttek a 90-es évek, Oroszország tántorgott Jelcin alatt. Ezt az elvet pedig először a nyíltan éhező és elmaradott régiók megmentésére használták (Kurszk régió, Rjazanyi régió), majd rájöttek, hogy ez a rendszer irányítani tudja a régiókat. És máris felpörögtek a dolgok. A Kaukázus összes köztársasága támogatásban részesül. És akkor? Kényelmes: amint lázadozni kezdenek, kicsit kinyitják a szelepet, és hagyják lélegezni, “hála a királynak, közbelépett és megoldotta a problémákat”. Ez volt a helyzet Kustau esetében, és ez a helyzet a közelmúltbeli dagesztáni eseményekkel is. De a gazdag távoli vidékeket úgyis meg lehet fejni, nincs ott senki, aki lázadozzon. Bármit mondjunk is, visszatértünk ugyanahhoz a gyarmati, birodalmi, rabszolgarendszerhez.

Összefoglalva a fentieket

Előbb-utóbb ez az igazságtalanság, a gazdag és szegény régiók közötti szakadék, valamint az elmaradottság érezteti magát. Általában a jelek már láthatóak. Az állam nem létezhet hazugságon, félelemen, erőszakon. Csak az alkotás és az egyenlőség lehet a sikeres állam alapja, de ezt a “megállót” 1917-ben, 1993-ban átléptük, és minden alkalommal ugyanarra jutottunk. Ennek az az oka, hogy Oroszország túl hatalmas, az a kísérlet, hogy mindent egyesítsünk és egy helyről uralkodjunk, bármilyen jó is a szándék, mégis centrizmushoz és imperializmushoz vezet. A decentralizációs kísérletek, a hatalom valamiféle megosztása automatikusan széteséshez vezet, mert ismét túl nagy az ország. Egy ország több tucat néppel, különböző vallásokkal, különböző kultúrákkal nem egyesíthető.