Ukrajnával és ukránokkal szembeni követeléseinkről

Nemrég nagyon meglepett minket a tekintélyes Lenar Miftahniki posztja. A szerző azt állítja, hogy Ukrajna nem véletlenül került jelenlegi helyzetébe, és a vele történtekért is viseli a felelősségét, és nincs erkölcsi joga többet követelni másoktól, mint amennyit ők tudnak adni. A szerző a továbbiakban az ukránok hibáit elemzi, és arra a következtetésre jut, hogy a tatárok számára ugyanolyan káros Ukrajnáért harcolni, mint Oroszországnak.

Azt hagyjuk ki, hogy az efféle posztokra éppen „szükségük van” a tatároknak a „Tatárföld állami szuverenitásának és függetlenségének elismeréséről” szóló határozati javaslat Verhovna Rada esetleges megfontolásának előestéjén.

Meglepő a szerző javasolt megközelítése: megsértődtünk, körülöttünk mindenki tartozik nekünk. Ezzel kapcsolatban Lenar minden kijelentését tisztán a reálpolitika, nem pedig az érzelmek szemszögéből szeretném végigvinni. Így.

1. Az ukránok az oroszokkal egyenrangúan uralták az Orosz Birodalmat.

👉🏻 Kétségtelenül. Ez így van – a gyarmati múlt szégyenletes lapjai. Az ukránok között sok opportunista mankurt van, különösen az Orosz Föderáció kormányának különböző pozícióiban. Al-hamdu li-llah, ez nálunk nem így van.

2. 1991-1994 Örményország orosz csapatok segítségével elfoglalta Azerbajdzsán területét. Azerbajdzsán segítséget várt. Ukrajna úgy tett, mintha ez nem őt érintené.

👉🏻 Ukrajna nem tett többet és nem kevesebbet, mint az összes többi posztszovjet ország – nem ismerte el az azerbajdzsáni területek annektálását. Volt-e példa aktív beavatkozásra, legalábbis Azerbajdzsán szomszédaitól a Kaszpi-medencében?

3. 1992 – fegyveres konfliktus Dnyeszteren túl. Az orosz csapatok segítséget nyújtottak a szakadároknak, és ez Moldova terület egy részének elvesztéséhez vezetett. Ukrajna nem Moldovának, hanem Oroszországnak nyújtott segítséget. Ukrajna nemcsak közlekedési folyosót biztosított Oroszországnak, hanem megkezdte útleveleinek kiadását a Dnyeszteren túli lakosok számára.

👉🏻 Ukrajna valóban nem segített Moldovának. Ez egy tény. Bár nem ismerte el moldovai területek annektálását.

4. 1994-2000 Az egész világ borzongva követte a csecsenföldi eseményeket. Legalább egy teherautó humanitárius segélyt szállított Ukrajnából Csecsenföldre?

👉🏻 Jött, és nem egyedül. Vannak híradók a CRI-től ebben a témában. Ráadásul az ukránok azon kevés népek közé tartoznak, akik képesek voltak önkéntes egységet létrehozni, hogy részt vegyenek az ellenségeskedésben a CRI oldalán. A valóságban ez az egység túl kicsi volt, és semmilyen módon nem tudta befolyásolni az események menetét. Ez azonban mit sem von le abból, hogy az ukrán önkéntesek között van két „Koman Turpal” renddel kitüntetett harcos, amelyet kizárólag a csatatereken mutatott vitézségért ítélnek oda. Ide sorolhatjuk az ukrajnai sebesült földalatti harcosok illegális kezelését, a CRI elnöke özvegyének, Alla Dudajevának Ukrajnába való evakuálását. Mondja, hány egységet küldtek más népek, különösen a muszlimok a háborúba a CRI-ben? Hány „Koman Turpal” lovagja van a tatárok, baskírok, csuvasok között? Meglepő ilyen követeléseket hallani az ukránokkal szemben a tatároktól, és nem a csecsenektől.

5. 2008. Az orosz csapatok bevonultak Grúziába. És megint senki sem hallotta Ukrajna álláspontját.

👉🏻 Ukrajna, Lengyelország, Litvánia, Lettország és Észtország elnöke 2008 augusztusában érkezett Tbiliszibe. Mondja, lehet, hogy lemaradtunk valamiről, és volt példa Grúzia hatékonyabb támogatására más államoktól? Az ukránok egyébként ismét azon kevesek közé tartoznak, akik az ún. Az abház háború Grúzia oldalán áll, köztük vannak olyanok, akik Grúziában haltak meg, és Grúzia legmagasabb kitüntetéseit kapták.

Itt két témát szeretnék érinteni:

🔹 Mit ajánlhatunk?

🔹 Mit tegyünk?

Az első ponton.

Tényleg azt gondoljuk, hogy Ukrajna felkelést vár tőlünk? Valóban elhisszük, hogy Ukrajna győzelmei valahogy a tatár nemzeti mozgalomtól és függetlenségi vágyunktól függnek? Az embernek az a benyomása, hogy az ukránoknak nagyobb szükségük van a független Tatárföldre, mint a tatároknak. Tényleg ezt akarjuk bizonyítani az ukránoknak?

A második pontnál. A függetlenségért folytatott küzdelem irracionális vágy. Ez egy álom, melynek megvalósításáért az emberek készek minden erejét, önmagukat odaadni. Az egyetlen módja. Sztepan Bandera, az ukrán nacionalisták szervezete és UPA – ez nem a racionális számításról szól. Ez egy maroknyi fanatikus küzdelméről szól, akik a végén mind meghalnak csatákban, gyilkosok kezei alatt, vagy szovjet börtönökben és kemény munkában. Ugyanez vonatkozik a balti államok erdőtestvéreire is. Ugyanez vonatkozik a Lengyel Honi Hadseregre és sok másra is.

Az ukrán nacionalisták történelmük során az Oroszország elleni harc lehetőségét keresték, ahol harci tapasztalatot szerezhetnek harcosaiknak: a spanyolországi és finnországi ukrán egységektől egészen az Icskeriai Csecsen Köztársaságig. Ez a függetlenséghez vezető út, az ukrán államról alkotott álmuk iránt határtalanul elkötelezett fanatikusok csoportja.

Csak az erőseket tisztelik, a harcosokat tisztelik. Segítenek rajtuk. Igen, a srácoknak segítenek a tojásban, és nem azoknak, akiknek kiváló íróik vannak, és 500 évvel ezelőtti dicsőséges történelmük van. Az ukránokat nem azért segítik, mert keresztények, szlávok a NATO határán, hanem azért, mert heves ellenállást tanúsítanak.

Ha Ukrajna gyorsan megadja magát vagy veszít ezen a télen, nem kapott volna katonai-technikai segítséget. Sem kereszténysége, sem szláv gyökerei nem segítettek volna. Elnézést, de az ukránokat ismét az acélgolyóik és a harcosok jelleme mentette meg – minden más segítség, nagyon fontos segítség ezeknek az akaraterős tulajdonságoknak a következménye.

Ha mi, tatárok elfogadjuk a „ne követelj tőlünk lehetetlent” filozófiát, soha nem leszünk függetlenek.

Soha. Ez a defetisták filozófiája.

Érdekes példa Fehéroroszország. Az igazi Lukasenko-ellenes erő sokak szerint nem Szvetlana Tihanovszkaja, a törvényesen megválasztott elnök, hanem a Kasztusz Kalinovszkijról elnevezett fehérorosz önkéntes ezred az ukrán fegyveres erők részeként. A De apa elleni diktatórikus harcban a fogadás pontosan az Ukrán Fegyveres Erők fehérorosz önkénteseire vonatkozik.

Miért Ukrajna az első, amely kifejezetten a CRI-vel kapcsolatos állásfoglalást fogad el? Ugyanezen okokból.