Saimiev és Minnyihanov szemléletes és tanulságos példája annak, hogyan ér véget a tatár elitek „beágyazódása” a birodalmi rendszerbe

A „hatalom elhatárolási megállapodásától” a „kreml ellenségeivel” (nacionalisták) való felhívásokig egy nagyon rövid történelmi időszak alatt éltük át az időszakot. Minnyihanov arra kéri a biztonsági erőket, hogy erősebben szorítsák a tatárokat, hogy ne maradjon nyoma a nemzeti mozgalomnak.

Шулай да киңәшмәдә үзәк тема – Украинадагы сугыш, аның йогынтысы иде. Миңнеханов фикеренчә, „махсус хәрби операция” үткәрелгән вакытта республикада һәм илдә киеренке вазгыять саклана. Ул „күмәк көнбатышның агрессив сәясәтен” һәм „Киев режимының ачык провокацион-террористик төсмердәге гамәлләрен” куркыныч яный торган мәсьәлә дип атады. Ул бу шартларда халыкның каршылык күрсәтүен бастырып килергә чакырды.

Nos, érted – mindenkinél hangosabban kell kiabálnia: „A tatárok piszkája!”, hogy ne gyanúsítsák Moszkvával szembeni hűtlenséggel. Minnyihanov az ideális orosz ágyas.