„Nem fasizmus az a tény, hogy az Orosz Föderációban „csak szlávoknak” adnak lakásokat? Miért van az őslakos népeknek még több okuk arra, hogy ne támogassák a „különleges műveleteket”, mint mindenki másnak?

Most, hogy a „különleges hadművelet” felfedte az Orosz Föderáció bennszülött népeinek valódi állapotát, sokan rájöttek, hogy Moszkvának nincsenek barátai: a Kreml egyformán higgadtan pusztítja az ukránokat és saját állampolgárait, nemzetiségtől függetlenül. Az Orosz Föderációban született és ott nevelkedett őslakos népek sok képviselője azonban egyszerűen nem tud elképzelni más hozzáállást. Moszkva már elrabolta tőlük a lehetőséget, hogy saját államukban élhessenek, most pedig igyekszik elérni, hogy ez a lehetőség ne jelenjen meg sem gyermekeiknek, sem unokáiknak. Ezt mondja a Telegram csatorna: „Élt egy gonosz oszét! Tsardi iu mÆsta vas! — [Æ]”, amelynek felhívását közöljük.

Összességében nem igazán értem az oszétok álláspontját, akik támogatják a háborút, és azt a nácizmus elleni harccal indokolják. Nem fasizmus, hogy az Orosz Föderációban lakásokat „csak szlávoknak” adnak bérbe? Vagy az, hogy hosszú évek óta csurkának (sértő becenév a közép-ázsiai népek képviselői számára), hacsnak (sértő becenév az örmények számára) és feketeszamárnak neveznek bennünket? És az, hogy a bűnügyi krónikák híreiben a „kaukázusi nemzetiségű személyek” banditizmusára helyezik a hangsúlyt? Vagyis olyan hevesen támogatod a „nácizmus elleni harcot” egy idegen országgal vívott háború formájában, de nem akarod észrevenni, ami itthon történik, igazi konyhafasizmus? Vagy megszoktad? Talán ne a szkabejevakiszelevszolovjev csalogányok csókjainak szlogenjein gondolkodjon. Tanulj meg kritikusan gondolkodni. És ha elkezd kritikusan gondolkodni, ijesztő lesz attól, amit a kopasz tett.

Nem szabad azt gondolni, hogy a gazdasági blokád bevezetésével minden olyan lesz, mint a Szovjetunióban, és mi építjük a kommunizmust. A botoxos (Putyin) egész környezete tolvaj-oligarchák, akikhez, mint 2014 is megmutatta, hatalmas pénzeket irányított a nadrágok fenntartásához. És mi lesz az emberekkel? És emlékszel Medvegyevre – „nincs pénz, de kitartasz.”

És most, amikor Peszkovot a lakosság megsegítéséről kérdezték, azt válaszolta, hogy „velünk minden rendben van”. Abszolút semmi nem változott, a jubiláló nép hamarosan még nagyobb csacsiban találja magát, és a „túléltünk a 90-es években és túl fogunk élni most is” beszédnek nincs más alapja, mint a hülyeség és a rövidlátás. Most nemzetközi elszigeteltségben találjuk magunkat, és a 90-es években teljesen nyitott piac volt minden készlet számára, és az emberek elmehettek Lengyelországba, és hoztak valamit eladásra. Most ez a hozzáférés nem lesz. Kilépnek az autógyártók az Orosz Föderációból, 2 millióba kerül a szerencsétlen “Veszta”, hamarosan el is tűnik. De ezek apróságok, valahogy meg lehet csinálni autó nélkül is. És mi lesz a rákos betegekkel, nem gondoltad – azokkal, akiknek gyógyszerekre van szükségük? Várjuk Kínát? Kína, ha szállít valamit, akkor borzasztó áron, és nagy valószínűséggel csempészettel. Nem Kínának kedvez például, hogy a kínai Lenovo óriáscég már megtagadta termékeinek az Orosz Föderációba való szállítását. A kínai biznisz nem akarja kockára tenni a világpiacokat egy őrült törpe kedvéért, főleg, hogy a rubel vásárlóereje soha nem látott szintre esett, és tovább fog csökkenni. És egyáltalán nincs sajátunk. Még az olaj- és gáztermeléshez is külföldi berendezéseket használnak.

Egy másik érv a Szovjetunió helyreállításával kapcsolatos fantáziák ellen olyan országok példája, mint Irán és Észak-Korea. Erőteljesen fejlődtek ezek az országok az elszigeteltség időszakában? Nem. Szegénység uralkodik és a jövőre vonatkozó kilátások teljes hiánya.

Nagyon hamar rájönnek a most nyálas, a régi szeniliseket védő hétköznapi emberek, hogy még szegényebbek lettünk. Hogy az összes pénzt a hadsereg, a zsaruk és a propagandisták támogatására fordítják. Az építkezés már leáll, az üzletekben az árak emelkednek, a finanszírozás már rohamosan csökken, mert. pénz kell az új harckocsikra, és egy tank annyiba kerül, hogy egy hónapig el lehetne tartani a köztársaság költségvetését.

Korábban mindenki azzal a mantrával nyugtatta magát, hogy „a lényeg, hogy nincs háború”. De most nem halnak meg szeretteink a háborúban?

Mindezek a tényezők egyenesen arra utalnak, hogy a hatóságok ismét hazudnak, hazudnak a szankciókra való felkészültségükről, hazudnak a nácizmus elleni harcról, hazudnak a „katonai hadműveletről”. De ezt a legtöbben nem értik, nagyon erősen a fejükben van az a propagandazavar, hogy ellenségek vannak körülöttük. Csak akkor kezd el érni, ha nincs mit enni, és amikor éhesen kimész az utcára, akkor megvernek a jóllakott zsaruk, majd kövér, kövér bírák ítélkeznek. De már késő lesz bármit is tenni.

Röviden, ha visszatérünk a Szovjetunióba, akkor a Szovjetunióban egy dohányos, 5 kopejkás popsi nélkül, de Gulággal, feljelentésekkel és szegénységgel, és nincs kilátás a jövőre nézve nekünk és gyermekeinknek.