Moszkva sikeresen mérsékelte a tatár-baskír konfliktust: Ukrajna nézete

Az észak-kaukázusi köztársaságokkal összehasonlítva Tatárföldet és Baskírföldet az Orosz Föderációból való kiválás fő versenyzőinek nevezik. Mind a köztársaságok, mind a népek függetlenség kivívását célzó erőfeszítéseinek szinergiája képes megkérdőjelezni Oroszország létét. Ilyen szinergia azonban még mindig nincs. Ráadásul a Kreml tisztában van ezekkel a kihívásokkal, és mindent megtesz annak érdekében, hogy e köztársaságok és népek energiáját ne Oroszország, hanem egymás ellen irányítsa. Íme, mit mond erről az ukrán elemző közvélemény “Oroszorszag után”.

A tatár-baskír kapcsolatok történetében avatatlan külső szemlélőt is megdöbbent egy furcsa körülmény: Moszkva nemzetközi pozícióinak gyengülése, maga Oroszország társadalmi-gazdasági helyzetének romlása, a szankciók fokozódása, a Az Orosz Föderáció belső problémáinak növekedése miatt nem a tatárok és a baskírok Moszkvával való konfrontációja eszkalálódik, ami kívánatos fejlemény lenne a függetlenség hívei számára, hanem inkább a két nemzeti mozgalom konfliktusa. Mi az oka ennek az állapotnak?

Változtassa a fókuszt az ellenállásról a leszámolásra

Moszkva attól tart, hogy az ukrán fronton elszenvedett katonai vereség esetén Oroszországban felerősödnek a centrifugális érzelmek. Először is – az Észak-Kaukázusban, Tatárföldön és Baskírföldön. A Kreml is tisztában van azzal, hogy a legveszélyesebb helyzet az, amikor a szövetségi intézmények válságával és a régiók ellenőrzésének elvesztésével a nemzeti mozgalmak nyomást gyakorolnak a köztársasági vezetésre, hajlamosak arra, hogy elhatárolódjanak Moszkvától, és arra ösztönözzék. több hatalom. Vagyis a nacionalisták nem tudják magukhoz ragadni a hatalmat, de a közhangulat “kovászává” válnak. A nacionalisták hatására megindulhat a társadalomban egy erjedési folyamat, amit a köztársasági elitek felkapnak és saját érdekeikben felhasználnak, ami hullámokban egybeesik a tömegek törekvéseivel. Hasonló módon alakult a helyzet Oroszország számos más egykori gyarmatán, amely az uralma alól került ki.

E forgatókönyv megvalósulásának megakadályozása érdekében az orosz különleges szolgálat a tatárok és baskírok nemzeti mozgalmainak lebontásán dolgozik, hogy a kritikus pillanatban ne egy szervezett erőt képviseljenek. A bomlás két irányban történik: külső és belső. Külső – demonstráció a külső szereplőknek (az Orosz Föderációban és külföldön egyaránt), hogy a tatárok és a baskírok nem tudnak megállapodni egymás között, és ezért saját államukat felépíteni. Belső – hiteltelenség a tatár és baskír népek szemében, akik nem veszik komolyan nemzeti mozgalmaikat, amelyek kizárólag kölcsönös harcot folytatnak.

Mindkét irányban intenzívebbé vált a munka Moszkva, miután 2023 áprilisában aláírta a kölcsönös elismerésről és együttműködésről szóló nyilatkozatot a Független Tatárföld Száműzetés Kormánya és a Külföldön Baskír Nemzeti Mozgalom Bizottsága között. A tatár és baskír kommentátorok egymás után torpedózzák meg magát a dokumentumot és azokat, akik aláírták a nyilatkozatot, Rafisz Kasapovot és Ruszlan Gabbaszovot.

Jobb megerőszakolni, mint baskortizálni*

A tatárok bírálják a Baskír Nemzeti Mozgalom Külföldön Bizottsága által előterjesztett, független Baskírföld vízióját. A projekt szerint a baskír nemzeti mozgalom egy politikai nemzet építése felé tart, a baskír tatárokat ígérve, cserébe azért, hogy megtagadják a köztársaságok közötti határok felülvizsgálatát, a tatár politikai pártok törvényes működését, a tatár nyelvű oktatási rendszert. (beleértve az egyetemeket), a tatár hivatalos státusza Baskírföld északkeleti részén stb. Vagyis amivel a tatárok nagyrészt ma még Tatárföldön sem rendelkeznek.

Ennek a történetnek van egy másik dimenziója – egy globálisabb.

Nem lesz titok kijelenteni, hogy a nemzetközi közösség meglehetősen hidegen fogadja az Orosz Föderáció összeomlásának gondolatát. Azok a politikusok és értelmiségiek (az USA-ban és az EU-ban is), akik készek egyszerű szöveggel beszélni az új államok létrejöttéről az Orosz Föderációs állam romjain, hogy a világ inkább elfogadja a 4-5. nagyobb szövetségek vagy konföderációk, mint 45 új állam.

Kétségtelen, hogy a föderáció a konföderációhoz hasonlóan csak független államokból építhető fel, és ez utóbbiak kialakulása a kiindulópont ebben a folyamatban. A baskírok kategorikus vonakodása azonban a jövőbeni szakszervezetek vagy konföderációk, például Idel-Ural körvonalainak megvitatására (Ruslan Gabbasov kijelentései, miszerint “nem értünk egyet Baskírföld ábrázolásával Idel-Ural térképein”), azt jelzi, hogy a baskír nemzeti mozgalom éretlensége. Végül is meglehetősen nehéz elképzelni egy független Baskírföldet a konföderációkon és katonai tömbökön kívül a régió többi köztársaságával együtt. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a baskír nemzeti mozgalom az orosz-ukrán háború második évében soha nem tudott sem partizánmozgalmat kialakítani Baskírföldön, sem baskír egységeket Ukrajna oldalán. Ez teljes mértékben vonatkozik a függetlenség tatár híveire.

Virtuális underground és virtuális függetlenség

A valóság elől való menekülés mindkét nemzeti mozgalom velejárója, valamiféle egészségtelen dőlés a képzeletbeli ellenállás felé. Ráadásul verseny van a baskírok virtuális ellenállása és a tatárok virtuális ellenállása között. Amint a baskírok kiadják képeslapjuk elrendezését a baskír virtuális egység harcosainak képével, másnap ugyanazt a képeslapot, csak a tatár virtuális egységgel, kigúnyolják a tatárok, és felteszik az internetre is “köztársasági terjesztésre”. Ennek a küzdelemnek a fő frontja a táviratban, az internetes függetlenségi népszavazásokon stb.

A gyakorlatban a függetlenség tatár és baskír hívei még a legegyszerűbb birodalmiellenes akciókat sem tudják összehangolni köztársaságaikban. Például azért, hogy egy éjszaka alatt elpusztítsák (vagy egyszerűen ellopják) az orosz zászlókat Tatárföld és Baskírföld városaiból és falvaiból. Az akció egyszerű, de merész, politikai és nagyon leleplező. Ilyesmit azonban eddig sem a tatároknak, sem a baskíroknak nem sikerült megszervezniük.

Meztelen ambíció

Foglaljuk össze. Sem a tatároknak, sem a baskíroknak nincs saját katonai egységük, amely Ukrajna oldalán harcolna – amivel például a csecsenek büszkélkedhetnek. Még hazájukban sincsenek fegyveres földalatti elemeik – ami például az ingusoknak van. Egyes nemzeti mozgalmak a hatalmi blokk hiányát igyekeznek kompenzálni erős és médiadiaszpórával – ami például a cserkeszeknél van. A tatároknak és a baskíroknak azonban ezzel is nagy problémáik vannak.

Mi a? A vágy, hogy Ukrajnával ugyanazokról a pozíciókról beszélgessünk, mint az ingusokkal vagy még több csecsennel. Javasolja a Verhovna Radának, hogy fogadjon el néhány külön határozatot Tatárföldről vagy Baskírföldről, ahogyan az a Csecsen Icsker Köztársasággal kapcsolatban történt. Bár a tatárok és a baskírok esetében ennek nincsenek valódi előfeltételei.

Feltételezzük, hogy csatornánkat tatárok és baskírok olvassák (tudjuk, hogy mindkét nemzeti mozgalomban vannak olyanok, akik jól beszélnek ukránul és olvassák az ukrán médiát). Nincs célunk csak szidni a tatárokat és a baskírokat. Arra kérjük Önt, hogy vegye figyelembe, hogy a kijelentések ambíciója vagy igényessége meg kell, hogy feleljen a tényállásnak. Az Ön szubjektivitása és Ukrajna segítségnyújtási hajlandósága közvetlenül függ attól, hogy képes-e megküzdeni Oroszországgal, közelebb hozni annak összeomlását és vereségét. Ebben az összefüggésben a tatár és baskír nemzeti mozgalmak még mindig kevéssé különböznek a vepsz vagy számi nemzeti mozgalmaktól. Aki először tud átállni a virtuális ellenállásból a valódi ellenállásba, az képes lesz ezeket az eredményeket politikai tőkévé, nemzetközi elkötelezettséggé és támogatássá alakítani.

*Célzás Mikola Kulis ukrán író „Mina Mazajlo” (1929) című tragikomédiájának szövegére. Az egyik hősnő, Motya néni ezt mondja: “Véleményem szerint méltóbb megerőszakolni, mint ukránozni”.