Mi a baj az orosz liberális dekolonizációs receptjével?

A híres orosz publicista, Mihail Pozsarszkij videója a dekolonizációról egyfajta nyilvános vita indításának tekinthető ebben a témában, de ha az oroszoknak tetszenek Pozsarszkij tézisei, akkor a jelenlegi Orosz Föderáció bennszülött népeinek képviselőinek van mondanivalója erről.

Ahogy például tették ezt a Telegram „Fikerdәşlek | Единомыслие” csatornán Egyhangúság”.

Ennek eredményeként háromszázszor lépünk ugyanarra a gereblyére: az orosz liberálisok összekeverik az osztály elnyomást a gyarmatosítással, ügyetlenül zsonglőrködnek az utóbbival (utalva Etkind ugyanarra a könyvére, amely éppen efféle zűrzavar céljából született). Az osztály gyakorlatok, beleértve a jobbágyságot is, nemcsak Oroszországban léteztek – annak ellenére, hogy Oroszországban, mondhatni, hosszabb ideig elsimították, és élesebbek voltak.

Ugyanakkor a gyarmatosítás egy bizonyos leírási és kapcsolati nyelv is. Tehát a gyarmatosított népekkel – muszlimokkal és ázsiaiakkal – a gyarmati orosz adminisztráció szó szerint lemásolta a nyugati leírások, rasszizmus, messianizmus gyakorlatát, büszkén és nyíltan. A gyarmati szerzők sok irodalma ránk maradt, jómagam nem foglalkozom ezzel a témával, az érdekesség kedvéért össze lehet hasonlítani például Agafangel Krimszkij műveit brit gyarmati szerzők népleírásaival.

Ugyanakkor magában a videóban pontosan egy mondat hangzott el erre: „igen, Oroszország gyarmatosított más népeket is, de általában a külvárosban jobb volt az élet, mint a központban, mert az oroszok az oroszok északi részén szabadon éltek.” Kinek jobb? Cserkeszeknek?

Igen, a londoni gyár gyermekmunkása nem volt a gyarmatosítás fő haszonélvezője és érdeke. Ahogyan Iván sem volt az orosz gyarmatosítás fő haszonélvezője, bár sokszor szívesen rendezte be a helyi lakosságtól elsajátított elvett területeket. De ami megkülönböztette, az a gyarmati narratíva iránti elkötelezettsége és azonosulása, valamint magával az orosz állammal. Valójában államalkotó nép volt, vagyis ők alkották a Szuverén testületét, szabadságukat megadva magának az állameszméért cserébe. És el kell különíteni az osztály nyelvet a gyarmati nyelvtől.

Bár egyértelmű, hogy mi érdekli az orosz liberálisokat, és miért teszik ezt. Nem igazán akarok kontúrtérképeket elővenni és kontúrkérdéseket feltenni, amiért felelősség van.

De fel kell tennünk magunknak ezeket a kérdéseket, mert mögöttük önmagunk és politikai szubjektumként való létezésünk hitelessége áll.