Kambarkán ma már iskolások szőnek terepszínű hálót

“Kamszkaja nov” ír erről.

Udmurtföldön már körülbelül 60 nettó pont működik. Okszana Melnikova tanárnő rávette az 1. számú líceum hetedikes diákjait, hogy kezdjenek el hálót szőni a háború számára, amíg az iskolások – mint a normál gyerekek – tanulásra vagy szórakozásra fordíthatnak. Életüket most már csak a háború foglalja le. Egy idegen háború, aminek semmi köze Udmurtföldhez, csakhogy a lakosságát elvonják tőle.

Minden hálóhoz egy aláírt cédula van rögzítve: “Legyőzhetetlen orosz katona. Köszönöm a bátorságodat és a Szülőföld iránti szeretetedet. Történelmet írsz, amelyben nincs fasizmus. Hiszünk a gyors győzelemben.”

Anyaghiány esetén a gimnázium képviselőkhöz fordult, hogy a köztársasági költségvetésből segítsenek fedezni a hálózatok költségeit.

Vagyis az udmurt iskolások hálót szőnek az orosz katonáknak, akik egykor magát Udmurtiát is elfoglalták, és a folyamatot Okszana Melnikova tanárnő vezeti – bizonyára már régóta tudja mindenki, hogy az orosz nácik “okszanka”-nak hívják az ukrán nőket? Tehát ő is Melnikova – még ha ez egy házas vezetéknév is, akkor is ukrán vezetéknév, amelynek a végét a cárizmus idején szándékosan megváltoztatták az “-ov” hozzáadásával. Vagyis a mankurtok Ukrajnán és Udmurtföldön kívülről származó leszármazottai a megtévesztett iskolásokkal együtt saját szerencsétlenségükre építenek egy megújult orosz-világbirodalmat.

Az ókori Görögországban a “tanár” szó a legodaadóbb rabszolgát jelentette, akire bízták, hogy elviszi a gyereket az iskolába és haza az iskolából. Most ezt a Kreml rabszolgáját bízták meg új rabszolgák felnevelésével.