Jóvátétel és kárpótlás: biztosan fizetnie kell?

„Minden! Minden, amit a túlmunka megszerzettem … ”(fogorvos Anton Szemjonovics Spak)

Itt mostanában felmerült egy alkalmazott jelentőségű kérdés. Az utódlásról és a jóvátételről.

Ha Oroszország hipotetikusan elveszíti a háborút, akkor felmerül a kérdés az agresszor ország által a károsultnak okozott veszteségek kompenzációja. És a nemzeti köztársaságoknak nem kell Moszkvával együtt jóvátételt fizetniük? Úgy tűnik, van logika: a köztársaság hadba küldte a fiait – elküldték, ezek a srácok ártottak az országnak, az agresszió áldozatának – meg is tették. Fizess tehát – pénzben, áruban, anyagban, nyersanyagban. Ezt jóvátételnek hívják. Ön határozza meg a fizetési időszakot és azok méretét. Léteznek visszaszolgáltatások is – az illegálisan lefoglalt ingatlanok természetbeni visszaszolgáltatása. Például, ha valamelyik ukrán városból elvitték őket az Orosz Föderációba… nem vécé-kagylóról és mosógépről beszélünk, ezek apróságok… mondjuk elvitték a teljes buszparkot a trolibuszokkal együtt. Vagy az összes mentőautó, vagy az összes speciális tűzoltóautó. Vagy minden modern drága importált berendezés egy speciális onkológiai központból. Kérem küldje vissza! Az elpusztult transzformátor alállomások, hőerőművek, hőerőművek nem adhatók vissza természetben, itt már jóvátételt alkalmaznak.

Igen, térjünk vissza a kérdésünkre.

Fizetnek-e jóvátételt a baskirokkal rendelkező tatárok, a csecsenekkel rendelkező burjátok stb? Vagy például ha arra kényszerítenék a Szovjetuniót, hogy fizessen jóvátételt Afganisztánnak, ahol a suravik olyan sikeresek voltak az óvodák építésében és a száraz régiók vízellátásában, hogy hárommillió civilt öltek meg? Az Orosz Föderációval (a Szovjetunió utódjával) szolidaritásként minden köztársaságnak jóvátételi levonást kell fizetnie? Például Ukrajna? A megszállás résztvevőjeként (ismét hipotetikusan) fizetnie kell az Afganisztánban okozott pusztításért?

A nemzetközi jogban az utódlás és az öröklés kérdését számos egyezmény szabályozza, amelyek részleteit feleslegesnek tartom olvasóinak szentelni. Az általános elv a következő: ha vagyont örököl, akkor kötelezettségekkel együtt adósságot is vállal. Példa erre a volt Szovjetunió tulajdonának felosztása. A legtöbbet Oroszország vitte el, mondván más köztársaságoknak, hogy azt mondják, kifizetjük az adósságainkat, csak ennyit veszünk el. Külföldi betéteket, külföldi ingatlanokat, gyémánt- és aranyalapokat, a Sberbank összes pénzét elvették, sok mindent elvettek… Együtt meghaladták a Szovjetunió adósságait, így az Orosz Föderáció nem maradt a vesztesben. Emlékszem egy karikatúrára azokból az időkből: egy orosz és egy ukrán áll egymás mellett, az orosz megkérdezi – hogyan osztozunk majd, testvéri? Nem – feleli az ukrán, jobb őszintének lenni!

Tehát Ukrajna nem ismerte el a szovjet örökségnek ezt a „tisztességes felosztását”, mivel annak nagy része, ami a Szovjetunió fennállásának 70 éve alatt minden nép közös erőfeszítésével létrejött, elrepült a hétköznapi ukránok zsebei és a kincstár mellett új állapotukat.

Ezenkívül a szuverén Ukrajna folytatta az Ukrán Népköztársaság államiságát (1917-1921), és a Szovjetunió egy másik entitást is magában foglalt – az Ukrán SZSZK-t, amelyet az oroszok hoztak létre 1919-ben Harkivban a területén végrehajtott agresszió eredményeként.

A büntetés-végrehajtási intézet tartozásaiért a rabok nem vállalhatnak felelősséget, elnézést! Mivel Ukrajna nem Afganisztánban indította el a háborút, hanem a Kreml pártfogoltjaiból alakult ukrán kollaboráns kormány döntése alapján fiait küldte a gyarmati háborúba, ezért követelésekkel, elnézést kérek, forduljon a börtönvezetéshez. Az emberek börtönei!

Pontosan ugyanez az elv vonatkozik Lettországra és Litvániára, valamint Grúziára és Moldovára. Nem öröklik a Szovjetuniót, ezért ebben az esetben nem kell jóvátételt és kárpótlást fizetniük.

Valószínű, hogy ha egy új, a gyarmati elnyomás alól felszabadult állam meföldgjelenik a világtérképen, akkor a jóvátétel terhe nem terjed ki rá. Hacsak nem kezdi el követelni a megszűnt metropolisz örökségét. Mit jelent? Ha feltételesen Tatársztán valódi szuverenitást szerez és kiválik az Orosz Föderációból anélkül, hogy az Orosz Föderáció Tatárföldön kívüli tulajdonát (arany- és devizatartalékok, külföldi bankokban lévő pénzügyi eszközök, külföldi ingatlanok stb.) követelné, akkor nincs ok arra, hogy kárpótlást és jóvátételt alkalmazzanak.

Itt megvizsgáltuk a háborús károk megtérítésének általános elveit. A gyakorlatban a megoldások a politikai felálláson múlnak majd – ki nyilvánítja magát utódnak, mennyire lesz erős ahhoz, hogy a szomszédoktól elvegye a vitatott ingatlan egy részét és különféle vagyontárgyakat? A szomszédok csendben nézik, ahogy kirabolják őket, vagy tiltakozni fognak? Ha igen, milyen módon? Ez témája lehet a szerző későbbi (távoli kronológiában) cikkeinek. Aki nem szeretné megvárni a téma kibontakozását az újságírás műfajában, annak ajánlhatjuk a „Posztapokalipszis” kategóriájú művek tanulmányozását, amellyel most megtelt az irodalmi és művészeti szféra. Hiszen az orosz legfelsőbb uralkodó olyan lendületet indított el az eseményekben, hogy nem kell különösebben számolni a világ további megváltoztathatatlanságával. Előfordulhat, hogy mindenki a jóvátételre fog törni, és nem lesz miből kifizetni!