Imádkoznak a muszlimok? Nem számít, mi nem várunk rájuk – nekik várniuk kell ránk

A kazanyi “vallási épületek tervezéséről szóló” konferencián Kamil Hazrat Kreml-barát mufti hirtelen olyan szélsőséges elképzeléseket mondott, amelyek minden tatár számára vonzóak: “A székesegyház mecsetének tervezésekor figyelembe kell venni a tatár kultúra sajátosságait. : nemzeti díszek és építészeti megoldások, amelyek megmutatják a kazanyi vendégeknek, milyen tatár mecset, és nem fogják összetéveszteni sem az elsődleges katechetikai központtel, sem a könyvtárral.

Meg kell őriznünk nemzeti identitásunkat. Ha egyformák vagyunk, akkor nem leszünk érdekesek egymás számára. Amikor különböző nyelveink, kultúráink, ruháink, hagyományaink vannak, akkor érdekes számunkra az országokat bejárni és tanulni. Ezért a kazanyi székesegyház mecsetének mindenképpen tükröznie kell a tatár identitást.”

Beszélni jó, de tenni az már más kérdés. Egy szónoki kérdés, hogy a mufti miért tárgyal a templomosokkal a tatári székesegyház mecsetének felépítéséről. Az egyháziak nem igazán konzultálnak a muszlimokkal arról, hogyan építsenek templomokat. Ellenkező esetben a tatár egyházak is a tatár identitást tükröznék, méghozzá a megkeresztelt tatárok identitását. Eddig ennek az ellenkezője igaz: egész Tatárországban csak 2 muszlimok által tervezett mecset maradt – Bulgariában és Biliarban.

A legfontosabb kérdés az, hogy amikor eljött a pénteki ima ideje, és a konferencia összes muszlim résztvevője imádkozni ment, a konferencia nélkülük folytatódott és ért véget. Csak folytatódott. Senkinek sem jutott eszébe szünetet tartani. Tatárföldön. Ahol bár nincs államvallás, az iszlám a legelterjedtebb vallás, és ezt tiszteletben kell tartani. Senki sem tartja szükségesnek a várakozást. A konferencia muzulmán résztvevői pedig nem tartják szükségesnek, hogy ezen felháborodjanak, mert Kreml-párti nézeteik minden önmaguk és az iszlám iránti tiszteletlenséggel alátámasztják és egyetértenek.

A bátorság a hit védelmében az, hogy meghajol a nem hívők előtt, és a szemükbe nézve elmondja nekik, hogy a muszlimok maguk döntik el, milyen legyen a mecsetjük: “Jól mondom, eminenciás uram? Ugye nem fog megsértődni? Megbeszélhetjük saját embereink között is a mecsetben, hogy milyen stílusú szakállt engedünk viselni? Nem bánja, ugye?”