Felhívás a tatár ifjúsághoz

Véleményünk szerint ez az egyik legfényesebb ideológiai cikk, amely a tatár nacionalizmus kialakulásának és fejlődésének problémáival foglalkozik. A szerző nem csak a tatár nacionalizmusról, mint népéleti jelenségről beszél – politikai doktrína megfogalmazására tettek kísérletet. Reméljük, hogy ez a szöveg előfizetőnk Iszrafil Saripov nemcsak vitákra, hanem konkrét tettekre is inspirálja a tatárokat, hiszen a felszabadító nacionalizmus, vagyis a tatár nacionalizmus szükségszerűen a gondolat és a cselekvés kombinációja.

Tatár értelmiségiek, köztük Fauzia Bairamova, Ruszlan Aiszin, Kamil Galeev, többször is leírták a pillanat korszakalkotó jelentőségét, amelyben vagyunk.

„Őszintén szólva nagyon nehéz időszakot élünk. Nekem úgy tűnik, hogy égő kötélen járunk. Hogy mi vár ránk a másik oldalon, nem tudjuk. Csak azt tudjuk, hogy ha elesünk, nem leszünk ott” – mondta Fauzia-hanum a Tatárok Világkongresszusa cselnyi szervezetének ülésén. Nyilvánvalóan a nemzetről beszélünk, és nem a Tatárok Világkongresszusáról: „Jól állunk gazdaságilag. Iskoláink nyitva vannak. Lelkileg fejlődünk. Már nem vagyunk összezavarodva. De ha nem javítunk semmit, akkor elismerem, hogy eltűnhetünk. Ma egy új világ formálódik. És hogy mi, tatárok ne maradjunk a romok alatt, nagyon meg kell próbálnunk”.

A Bairamova által használt metafora nemcsak találó, hanem útmutatót is tartalmaz – cselekvést. Mozgalom. De a mozgalom nem öncél, hanem a nemzeti üdvösség elengedhetetlen feltétele.

A kötéltáncos nem tudja, mi vár rá az ösvény végén, de tudja, hogy a halál megállítása is hasonló.

Nemzeti mozgalmunk által korábban a politikai célok elérése érdekében alkalmazott módszerek és eszközök a viszonylagos szabadság körülményei között (1989-2000) bizonyították korlátozott hatékonyságukat. Teljesen alkalmatlanok a modern Oroszország valóságára, mivel 5 és 10 évvel ezelőtt elvesztették hatékonyságukat.

Tatár prioritások

Fontos, hogy világosan körülhatároljuk a prioritások hierarchiáját. Mi a legfontosabb a tatárok számára, és mi az, ami bár fontos, de mégsem döntő küzdelmünkben?

A legfontosabb az, hogy nemzetként fennmaradásunk kilátásait őszintén és reálisan értékeljük.

Oroszországban őshonos népek százai élnek, önellátó etnokulturális közösségekként itt, a Moszkva által ellenőrzött területeken. E népek mindegyike nem csak a 21. századot fogja túlélni, de még a következő két évtizedet sem. Az orosz állam szándékosan túl sok visszafordíthatatlan romboló folyamatot indított el az etnokulturális jelzők törlésére.

Az Orosz Föderációban való további tartózkodás nyilvánvaló tragikus véghez vezeti a tatár nemzetet. Nemhogy nem fogunk fejlődni, egyszerűen nem fogjuk tudni megőrizni magunkat nemzetként az Orosz Föderációban. Ez az állam nem tudja biztosítani az Orosz Föderáció alkotmányában, a Tatár Köztársaság alkotmányában kinyilvánított jogainkat. Ezek mind nulla tartalmú papírdarabok. Bármilyen felhívás az „Orosz Föderáció újraformálására”, „tisztességes szövetség” létrehozására stb. – nyílt önámítás. Az orosz állam részeként hanyatlásra és eltűnésre vagyunk ítélve. A legfontosabb feladatunk tehát a saját nemzeti állam megteremtése. Csak egy teljesen független és független Tatárföld, mint a nemzetközi jog alanya lehet nemzeti bárkánk. Ezt a feladatot nem lehet csak az agitáció és propaganda módszereivel teljesíteni.

A független Tatárföld a végső cél, a többit csak köztes szakasznak kell tekinteni, amely közelebb hozhatja azt. A tatár állam szabadságát és függetlenségét csak harcban nyerhetjük ki. Ezért minden erőfeszítést meg kell tennünk, hogy elmagyarázzuk ezeket a gondolatokat a hétköznapi tatároknak és a Tatár Köztársaságban élő más népek képviselőinek.

Hogyan lehet megvalósítani egy ilyen összetett és ambiciózus feladatot?

Minden gondolatunk, szándékunk és cselekedetünk teljes átadása e szent cél elérése érdekében. Minden tatár gyermeknek fel kell nőnie abban a tudatban, hogy közös nemzeti eszményünk megvalósítása érdekében jött erre a világra.

Az erő, a militarizmus és a harc szellem állandó ápolása a tatár fiatalok körében. Elítélés és szakítás minden opportunista mozgalommal, amely a tatárok meleg laktanyát nagyobb áldásnak nevezi, mint a függetlenséghez vezető tüskés út. Még akkor is, ha ezt az utat a tatárok verejtéke, vére és könnyei öntözik.

Mit jelent ez számunkra a gyakorlatban? Egy új gondolkodási filozófiával rendelkező tatár megjelenése. Cselekvő emberek felkutatása, oktatása, támogatása.

A „nagy napok” örök várakozása

Sokan közülünk, akik lelkes tatár hazafiak és a függetlenségi eszmék hívei vagyunk, úgy gondoljuk, hogy még nem jött el a cselekvés ideje. Ennek az ítéletnek az elismerése hat a tatár nemzeti szervezetre, mint a kloroformra – elaltatja és viszi a tatár népet, és főleg az ifjúságot az idő folyóján, amely minden bizonnyal az orosz olvasztótégelybe viszi a „várakozó” eloroszosodott érccsomókat. 

Vannak-e közöttünk olyan tatárok, akik őszintén ragaszkodnak a tatár nemzethez, vagy csak olyanok vannak, akik őszintén a vezetésnek és a főnököknek? Igen határozottan. Hányan vagyunk? Egyesek számára úgy tűnhet, hogy kevesen vagyunk és gyengék.

A probléma az, hogy a „nagy napokra” spóroljuk magunkat, nem vesszük észre, hogy nincs hova halasztani.

Gondoljunk csak bele, hány tatár járta át a tatár nemzeti mozgalmat, de nem irányították őket a küzdelem útjára? Hányan csalódtak azok közül az ismeretlenek közül, még az Össztatár Nyilvános Központ első gyűléseinek fekete-fehér fotóiból is, mert nem látták a милли хәрәкәте-ben azt az erőt, aminek mindent át kell adni?

Telnek az évek, és soha nem jönnek el a „nagy napok”. A nemzet minden generációval százezreket, sőt milliókat veszít eloroszosodott, mankurtizált és arctalan. Milliók jönnek erre a világra tatárként, és távoznak oroszként. A „nagy napok” ürügy a hazugok és gyávák számára.

A vezetés jogát el kell érni. A megválasztott vezetők félnek önállóan dönteni, ezért nem vezetnek, hanem indulnak.

Tehát nemcsak az elméleti konstrukciók, hanem az erős cselekvési akarat is egy igazi tatár nacionalistát határoz meg azok között, akik gerinctelenségüket, ürességüket és gyakran hangos frázisok „nacionalizmusával” leplezik.

Татар милләтчесе. Кем ул?

Egy tatár nacionalistának ne legyen ellentmondása szavak és tettek között. Nem mer egy dolgot hinni és prédikálni, és tetteivel mást állítani. Mert ezzel üres beszéddé változtatja a tatár nacionalizmust, ő maga pedig hamis prófétává válik.

A tatár nacionalista „nagy napokat” teremt és hozza közelebb, és nem várja meg őket.

A tatár nacionalista felismeri, hogy a милли хәрәкәте tatárokkal való kapcsolata felelősséget ró rá saját környezetének kialakításában, ahol a meghatározó tulajdonságok a hit, a hűség és a megingathatatlan elszántság, hogy megvalósítsunk minden olyan szándékot, amely közelebb visz bennünket a dédelgetett célhoz – a szabad és független Tatárföld.

A tatár nacionalista nem üres frázisokkal vagy hangos kijelentésekkel éri el a vezetést, hanem a munka-, harc- és áldozat készséggel.

A tatár nacionalista nem marasztalja el a Szabantuj-k szervezőit, vagy a prominens tatárok portréival ellátott csokoládé forgalmazókat – ő az, aki tudja, hogy a Szabantuj-król és a csokikról nélküle is gondoskodnak.

A tatár nacionalistákat az Eszme egyesíti, és csak tapasztalatuk és hajlandóságuk különbözteti meg őket, hogy bizonyos lépéseket tegyenek a nemzeti állam megszerzése felé.

A tatár nacionalisták kötelesek megmutatni és bebizonyítani a tatár népnek azt, amit más tatár szervezetek addig nem tudtak vagy nem akartak bizonyítani.

A tatár nacionalista nem önmegjelenítés, hanem tettekkel és fáradságos áldozatos munkával szerzett kiváltság.

Azok a körülmények, amelyekbe a tatár nép és nemzeti mozgalmunk került, nem ok arra, hogy beletörődjünk és alárendeljük magunkat nekik, hanem arra ösztönöz, hogy legyőzzük őket és felülemelkedjünk rajtuk.

A tatár nacionalizmus nem azért van, hogy a tatárt idegen eszmék és rendek rabszolgáivá tegye, hanem azért, hogy teljesen szuverénné váljon és megvalósítsa a szabadság eszméit, amelyeket korábban a tatár nép csak hirdethetett.

Teljes szakítás a megszállási renddel

A tatár nacionalizmus nem tudja elfogadni Tatárföld megszállási rendjét és gyarmati státuszát sem kényszerű, sem átmeneti állapotként.

A tatár nacionalizmusnak szüksége van a tatár szívek dobogására, konkrét tettekre, amelyekkel a tatár nacionalisták kinyilvánítják magukat:

– Tatárföldön az összes orosz megszállási szimbólum megsemmisítése: címerek és zászlók, minden olyan szimbólum, amely Moszkva hatalmát demonstrálja a tatárok és földjeink felett. Ez egy rabszolga márka a tatár homlokán.

– Orosz katonai horogkeresztek (Z) megsemmisítése, amelyek alapján Moszkva háborút folytat Ukrajnában.

– A tatár nemzeti ellenállás minden megnyilvánulásának rögzítése és e tények terjesztése a hálózatban.

Tatár vagy, miközben készen állsz a felemelkedésre! Ne tedd magad a saját szerelmed tárgyává! Gyújtsa meg maga körül a szabadság tüzét, és terjessze a tatár fáklyát a felszabadulásra vágyók felé. Örülj, hogy itt vagy, és a Mindenható erőt adott a harchoz. Alga!