Erza, mit választasz a népednek?

Erza, mit választasz a népednek? Életet vagy halált?

Sok állam, függetlenül a nehéz történelmi időszakoktól és a nyersanyaghiánytól, meglehetősen jól érzi magát és önellátónak érzi magát. Például Finnország, Litvánia, Lettország, Észtország… Gazdag történelmi múltjuk van, virágzó jelenük, és biztos vagyok benne, nem kevésbé sikeres jövőjük! Minden, amit elértek, nem a mennyből hullott mannából, hanem a demokrácia, a szólásszabadság, a tisztességes törvények körülményei között végzett kreatív munka eredménye – mindaz, ami nélkül a társadalom fejlődése lehetetlen. Igen, az élet ezekben az országokban nem paradicsom, vannak hiányosságok és ellentmondások is, de nehéz nem egyetérteni W. Churchill szavaival, miszerint a demokrácia rossz, de az emberiség nem talált ki jobbat. Oroszország, egész történelme egy példa arra, hogy a demokrácia hiánya mihez vezet! Egyre többen kezdték felismerni, hogy a bomlás folyamatát már nem lehet megállítani. Az állami kormányzati rendszer összeomlásának vagyunk a tanúi. Az összeomlás elkerülhetetlen.

A kormánypárti előrejelzők ugyanakkor a régiók és köztársaságok létének és fejlődésének lehetetlenségéről beszélnek Oroszország nélkül. Ugyanúgy, ahogy azt kiabálták, hogy Moszkva nélkül a szakszervezeti köztársaságok megfagynak, éhen halnak és egyéb bajok miatt. Senki sem fagyott meg, ráadásul senki sem bánja meg, hogy elment. Az 1990-es évek elején kihasználták a lehetőséget.

Most van ilyen lehetőségünk. Valószínűleg ez az utolsó esély népeink számára. Nagyjából nekünk, erzainak nincs vesztenivalónk, és nincs más választásunk!

Oroszország mindenkor, névtől függetlenül “nőtt” erőszakkal, csalással, vesztegetéssel! Olyan területek alkották, ahol különböző nyelvű, életmódú, vallású, történelemmel és hagyományokkal rendelkező népek éltek! Így volt ez más birodalmakkal is, de ők megparancsolták, hogy éljenek, mert a világ fejlődik, az idő kardinális változásokat követelt – és ma már a civilizáció fejlődésének következő szakaszában tart. Csak Oroszországban semmi sem változik. Az első egyetemet Olaszországban 1088-ban, Oroszországban 1724-ben nyitották meg! Íme, az igazi lemaradás! A civilizációs fejlődésben Oroszország hatszáz éve lemaradt és lemaradt Nyugat-Európa országaitól!!! És ez a szakadék napjainkban sem csökken, amikor a technológiai fejlődés üteme robbanásszerű folyamathoz hasonlít. De ez nem vonatkozik az orosz társadalomra és az állami kormányzati rendszerre. Még mindig ott vannak, a tizennegyedik században! Oroszország lakossága még mindig rabszolga helyzetben van! Rabszolgák, akiknek nincs szükségük reformokra, választásokra, szabad sajtóra! Rabszolgák, akiknek nincs szükségük szabadságra, hiszen ez felelősséggel jár a meghozott döntésekért, a választásokért, a helyhatóságtól az elsők választásáig! Ezért mindenkinek szüksége van cárra, papokra, bojárokra, akik mindent eldöntenek, és a népnek tisztelnie kell őket, félnie kell, hinnie kell, és ők biztosítják a hívőknek a közös vályúban a zabkását és a lehetőséget, hogy meghaljanak a cár-atyáért vagy az elnökért – most nem számít, hogy hívják!

Oroszország lemaradásában jelentős szerepe volt az orosz egyháznak, amelynek reakciós lényege szó szerint mindenben megnyilvánul, a kényszerkeresztségtől az atomfegyverek felszenteléséig. Sokáig semmi spirituális nincs benne. És nem volt az! És nem lehet! A hatalom és az egyház Oroszország hosszú történelme során kéz a kézben járnak, és szorgalmasan teljesítik birodalmi küldetésüket, a megszállt területeket Oroszországgá, a népeket pedig oroszokká, vagyis rabszolgákká változtatják. Ezért Oroszország történelme állandó felfordulás, tömeges népirtás, népirtás, éhség, szegénység, jogok hiánya, és mindennek a megteremtője az orosz állam.

Sok száz éven át a szabadságharc, az elnyomók ​​ellen, a tisztességes életkörülményekért – felkelések, sztrájkok, fegyveres harc – nem állt meg az Orosz Birodalomban.

Sajnos számunkra mindez a lázadók brutális elnyomásával végződött, különböző okok miatt: szervezetlenség, széthúzás, a lázadók naivitása, akik nem tudták, hogyan fogalmazzák meg helyesen céljaikat és céljaikat, miközben a moszkvai hadsereg a központosított irányítás alatt nagyszámú és jól felfegyverzett volt.

Az erza emberek emlékeznek hőseik nevére Inyazor Purgaztól A.P. Riabov-ig, Kuldurkaev-ig, Jovlan Olo-ig, Nujan Vigyaz-ig, Ksumantsziany Pirguzsa-ig, Anoson Tumaja-ig és még sokan mások! A kortársak nem értékelték teljesen az erzya nemzet megőrzéséhez és fejlődéséhez való hozzájárulásukat, az erőszakkal, az asszimilációval és a keresztényesítéssel szembeni aktív ellenállásukat. Hiszem, hogy utódaink tisztelegni fognak előttük, és örökre megmaradnak az erzya nép emlékezetében.

A történelem egyértelműen és egyértelműen azt mutatja, hogy az uralkodó hatalomnak soha nem volt kedve hozzájárulni az őslakos népek fejlődéséhez, legalábbis az alapvető életkörülmények megváltoztatása, az anyanyelvi alapfokú oktatás, a hagyományőrzés szintjén. Ellenkezőleg, a nem orosz lakosságot kiűzték szülőhelyükről, ahol a cár társai, földbirtokosai, templomai és kolostorai telepedtek le. Beszennyezték az erzya imahelyeket, kivágták a szent ligeteket, erdőket, amelyek az erzyek számára az élet értelmét és alapját jelentették. Figyelemre méltó, hogy P.I. Melnyikov így ír az erzikről és a Volga-vidék más bennszülött népeiről: “És talán ezért szeretik az idegenek (bennszülöttek – a szerző megjegyzése) az őshonos erdeiket, hogy régen, városok és erődítmények nélkül, sokáig védték akaratukat a megközelíthetetlen vadonban, először a tatároktól kezdve értjük a bárokat…” Oroszország népes népeit kiszorították az élet minden területéről – társadalmi, kulturális, nyelvi, politikai. Már csak egy kiváltság maradt – énekelni és táncolni, amíg el nem veszíti az eszméletét, anélkül, hogy kérdéseket tenne fel a nyelv és következésképpen az emberek megőrzésével kapcsolatban. Ha megérinti az erkölcsi és etikai oldalt, akkor Andrej Pecserszkij “A hegyeken” című könyvében figyelemre méltó sorok vannak: “A régi években lóerdők nőttek a hegyeken, néhány helyen a mai napig fennmaradtak, inkább azokon a helyeken, ahol csuvasok, cseremiszek és mordvaiak élnek … egyikük sem érinti meg a fát szükség nélkül; az ösvény nélküli erdőt a maguk módján elejteni ősi törvényük szerint nagy bűn: az erdő az istenek otthona. Elpusztítani az erdőt, lerombolni a házát, büntetni magadat. Így gondolkozik a mordvin, a cseremisz és a csuvasin is. Tovább – “… az orosz nem az: ő az erdő született ellensége, hogy kivágjon egy évszázados fát, hogy ágból vagy aknából tengelyt vágjon … .., évszázados tölgyek is lehullanak, ha csak makkot rabolnának tőlük disznók táplálására… Maradt a szokás; és most azokon a hegyeken, ahol az őshonos orosz nép él – nem idegenekkel keveredve, hanem tisztán szláv fajta – nincs többé erdő… A szerzőnek ezek a megjegyzései “a hegyekre” nem az erdőről vagy a természetről szólnak – felfedik a birodalom lényegét, romboló hatását mindenre, és természetesen mindenekelőtt a hódító, uralkodó néphez való hozzáállását, amely a hódító, arrogáns, arrogáns nevéhez fűződik. szerk., nem az azonos őslakos népek korrupt képviselőinek segítsége nélkül. Igen, igen, ezt a tényt meg kell állapítanunk, mert nélkülük, segítségük nélkül a hódítók nem tudták volna elfoglalni a földeket, beolvadni az őslakosokat, megfosztani őket identitásuktól. Sok példa van a múltból és a jelenből.

Mi tehát az orosz birodalom a nem orosz népek számára? Ez fenntartás, a szó legrosszabb értelmében. Egy mániákus elfoglaltság uralkodik a birodalom felett, hogy valahol “kaparjon-kaparjon” valamit! Az agresszor fő gondja minden korban a terjeszkedés, a “csatolás” volt! Így volt ez a cárok alatt is, és a mai jól ismert karakter visszhangozza őket: “Oroszországnak új területei vannak… ez jelentős eredmény…”.

És mi az eredménye ezeknek a “csatolódásoknak”? Oroszország az elmúlt ötszáz évben csak egy kirakatot, a birodalom homlokzatát, Moszkvát, Szentpétervárt és számos más nagyvárost tudta díszíteni, a homlokzat mögött pedig az őslakosok leépülése, a nyomorult keresetek és nyugdíjak, a kilátástalanság, a részegség, a munkanélküliség…

És mindezen ötszáz éven keresztül a népek mesterségesen keveredtek kampányok, háborúk, vándorlások, különféle “nagy” építkezések, “szűz földek felemelése”, Bajkál-Amur autópályák, minden és minden szétválasztása és egyesítése révén… Ennek eredményeként vegyes házasságok, amelyek az identitás elvesztéséhez vezetnek. Putyin ma a vegyes házasságokat próbálja erénysé emelni, és valamiféle “erős genetikai kód” kifejlesztéséről beszél, ami állítólag előny. Minden ilyen kijelentés a gonosztól származik. Valamint az a kijelentés, hogy “… az ország porszívóként vonzotta magához bizonyos etnikai csoportok, nemzetiségek képviselőit…”. Nyilvánvalóan a birodalom egyik célja az oroszok genetikai anyagának javítása – a nem oroszok rovására.

Ezt a “porszívót” a birodalmi gyarmati politika hajtja. Ennek eredményeként annyira felszívták, hogy a nem orosz népek többsége a túlélés utolsó szakaszában van. Nyelvvesztés, területek, demográfiai katasztrófa – ezek a fő következményei a birodalmiak hozzáállásának a meghódított népekhez.

Az elmúlt tíz évben kétszázezer fővel csökkent az erzik száma, de a megmaradt, többnyire idősek közül kevesen ismerik anyanyelvüket. Képzeld, a múlt század eleji 1,5 millióból már csak 200 ezer anyanyelvi beszélő maradt! Megjegyzendő, hogy Mordvinföldön még 50-60 évvel ezelőtt is 12 pedagógiai iskola működött, amelyek erza nyelvű tanárokat képeztek az általános osztályok számára. Hol vannak most? Megsemmisítették, célirányosan rombolták, megfosztva az erzik jövőjét, megfosztva attól az alaptól, ahol az erzya társadalom alapjai születtek. Ön szerint hasonló katasztrófa történt volna az Erza államban? Természetesen nem! Az őslakosok ne tűrjenek bele a hatóságok önkényébe, és alázatosan várják a halálukat! Az ember születésétől fogva eleve szabad, a szabadság érzését a természet adta, és senkinek sincs joga elbitorolni!

Minden nemzeti köztársaságnak önrendelkezési joga van, az alkotmány szerint, a nemzetközi normák szerint! Ez a független államalapítás joga. Ez elméletben van. De a gyakorlatban ez lehetetlen, mert az orosz hatóságok úgy vannak berendezve, hogy a kinyilvánított vágy már a bimbóban csípődjön meg, mert a szövetségi struktúra csak deklarált, és buta betű – a régiókat és a nemzeti köztársaságokat megfosztják minden joguktól. Oroszországban önkényuralom, plutokrácia uralkodik, koncepciók szerinti élet, ahol nincs szabadság és benne rejlő demokratikus intézményrendszer, ezért az őslakosok természetes és jogos vágya, hogy érdekeiknek megfelelő saját államot alakítsanak ki, heves dzsimordi ellenállásba ütközik. Sok jelenlegi demokrata és ellenzéki ember ellenzi Oroszország összeomlását, megijeszti őket az elkerülhetetlen káosz, a széteső folyamatban lévő polgárháborúk. Már félnek, van bennük a félelem és a saját erejükben való hitetlenség bacilusa, ezért megijesztenek minket. Oroszország összeomlása nem globális árvíz, nem egyetemes katasztrófa! Szükség lesz például a közös problémák megoldására, a Volga-vidék egyes régióinak egyesítésére az Európai Unió mintájára – senki sem tiltja! Oroszországot a jelenlegi határain belül hagyva, marad egy kiskapu – nem, nem kiskapu, hanem széles kapu – az expanziós politika visszatéréséhez, a múlt század 90-es éveinek eseményeinek megismétléséhez. Ma Mordvinföld vazallus teljesen a Kremltől függ, nem jogalany – Moszkvában ők döntenek, Mordvinföldön pedig megkérdőjelezhetetlenül végrehajtják, hogyan tanítsanak, mit tanítsanak, hány szabadon választható órát osztanak be az erza gyerekeknek, akik az orosz többséggel vegyesen ülnek az osztályteremben! Az erza nyelv milyen asszimilációjáról beszélhetünk ilyen körülmények között? Az erza nyelvet papíron államnyelvnek tekintik, a hatóságok pedig úgy kezelik az embereket, mintha másodrendűek lennének!

A központi kormány pimaszul szivattyúzza ki a köztársaságok mélyéről az olajat és a gázt, erdőket vág ki, folyókat és víztározókat szennyez, nyomorúságos morzsákat hagy a népeknek a bányászott és eladott árukból, és az összes ellopott árut a “pusztuló” Nyugatra, a NATO-országokba szállítja, ugyanakkor a NATO a lakosságát a NATO-val ijesztgeti. Nyilvánvaló, hogy Oroszországban minden reform lehetetlen! Ha Putyin KGB-rezsimjét eltávolítják is a hatalomból, nincs más lehetőség, és nem is láthatók előre, mert a mai orosz, szóval a liberális ellenzéknek semmi köze a szabadsághoz, a szabadsághoz. A moszkvai ellenzéki elit csak arról álmodik, hogy elfoglalja a Kreml székeit.

Ezért támogatom az Erza Kongresszus Határozatát: az erziaknak nincs más alternatívájuk, mint egy független állam megalakítása! A jelenlegi megalázott állapotban maradni olyan, mint a halál, mert 10-15 év múlva már nem lesznek erzják, az erza nyelvet beszélők, és a Mordvin Köztársaság helyett kifüggesztenek egy táblát: “Szaranszk vagy Mordvin régió”. Ma ki kell használnunk talán az egyetlen és utolsó lehetőséget, holnap vagy holnapután már késő lesz! Putyinra válaszolva jogunk van kimondani: minek kell nekünk Oroszország, ha nincs benne erzi?

Felszólítok mindenkit, akiben megmaradt a népéhez való tartozás érzése, aki ápolja annak történelmét, hagyományait, kultúráját, aki nem veszítette el tiszteletét a szabadságért életét adó felmenői emléke iránt, hogy utódjai iránti felelősségtudat átjárja! Gyermekeink és unokáink érdekében arra kérlek benneteket, hogy ne féljetek, ne hallgassatok, hanem lehetőségeihez mérten és lehetőségeihez mérten járuljanak hozzá a gonosz birodalmának felszámolásához és szülőországának felépítéséhez, Erzany Masztor! Erza államok, államok a népért!

Szerző: Burany Szergu