Elkerülhetetlen a tatár-baskír háború?

A tatárok és a baskírok közötti kapcsolatok kérdése nemcsak akut, hanem robbanásveszélyes is. Telegram oldalunk kommentjeiben időről időre felvetődik – és bár nyilvánvaló, hogy a baskírok és a tatárok összecsapásából mindig csak Moszkva nyer, a két rokonnép közti ellentét valóban komolynak tűnik. Mi a teendő, ha egyértelmű, hogy a „nem fog megoldódni”? Az „Orosz Fabula” érdekes anyagot közölt erről, amely különböző módokat kínál a probléma megoldására.

Egykor ez a két nép egyetlen államban élt, és együtt építettek fel egy nagy birodalmat. Közeli nyelveket beszélnek, de mára már aligha nevezhető testvéri kapcsolatuk.

E két nép közül az egyik, amely történelmileg uralta a régiót, a többi nép nyelvét nagy és ősi nyelvük dialektusának tartja. Utóbbi léte pedig maga is kérdéses számukra: „Egy nép vagyunk.”

A második ember nem ért egyet. – Ti külön vagytok, mi külön vagyunk. Ezek, a második, az identitásukhoz, nyelvükhöz, államukhoz való jogot védik.

A második függetlenségre vonatkozó első követelése szeszélynek tűnik. Az előbbiek közül a nacionalisták szerint az utóbbi állapota mesterséges képződmény.

És valóban, a második állam területének jelentős részén az etnikai első dominál, ráadásul a másodikak egy része beszéli az első nyelvét.

Utóbbiak meg akarják erősíteni szuverenitásukat és gondoskodni arról, hogy köztársaságuk minden lakosa ismerje az államnyelvet.

Előbbiek az utóbbiakat a nyelv erőltetésével és a mesterséges asszimilációval vádolják. Azt követelik, hogy az ő nyelvük legyen a második államnyelv a második köztársaságban.

És ha nem, akkor a Dél-Ész … bocsánat, Baskíria északnyugati részét Tatárföldhez kellene csatolni.

Igen, ahogy valószínűleg már sejtette, az elsők – akik történelmi dominanciával és sovinizmus mániásokkal rendelkeznek – a tatárok. A második, megszállott nemzetépítéssel a baskírok.

Befagyott etnikai konfliktusok

Vicceltem. Természetesen soha nem hallott erről a konfliktusról. De ez nem azért van, mert az ellentmondások jelentéktelenek. Erősebbek, mint az orosz-ukránok. Erről kevesen tudnak csak a nemzeti konfliktusok tipikusan orosz megoldási módja miatt. A recept az, hogy mindkét oldalt el kell hallgattatni, a köztársaságok kormányainak tiszteletben kell tartaniuk a status quót, a médiának pedig figyelmen kívül kell hagynia az ellentmondások megnyilvánulásait, és az etnikumok közötti harmóniát kell ábrázolnia.

Ezzel a recepttel az a probléma, hogy csak addig működik, amíg a teljesítmény függőleges erős. Amint meggyengül, újult erővel tör fel minden ellentmondás. A konfliktusok elhallgatása miatt pedig azok elmérgesedése minden felet meglep, megoldási körvonalak nélkül, a párbeszéd kultúráját lerombolva. Ha ehhez hozzáadjuk a regionális elit elfajulását, borús képet kapunk Oroszországról, amely készen áll arra, hogy a Kaukázus és a Volga-vidék tucatnyi régi hibájába robbanjon bele.

A fokozatos demokratizálódással a párbeszéd kultúrája helyreállítható, de őszintén szólva, van-e valakinek reménye Oroszország fokozatos liberalizációjára? Ez pedig azt jelenti, hogy a biztonsági erők az utolsó pillanatig elnyomják a növekvő elégedetlenséget, majd…

A kaukázusi konfliktusok olyan messzire mentek, hogy úgy tűnik, nincs esély a békés megoldásukra. A kumikok mindenképpen harcolni fognak a dagesztáni hegyi népekkel, ahogy a kilencvenes években is harcoltak, és csak ezután fognak tárgyalni. De nincs minden elveszve a tatárok és a baskírok között.

Tatár-baskír nehézségek

Valahol minden párhuzamnak véget kell érnie, és az orosz-ukrán hasonlatok eltűnnek, ha Baskírföld etnikai összetételét nézzük. A legutóbbi népszámlálás szerint a baskírok a köztársaságban – 29%, a tatárok pedig – 25%. Ugyanakkor a szovjet népszámlálások közel azonos számú tatárt és baskírt adtak. A tatárok azzal vádolják a baskírokat, hogy asszimilálják a tatárokat, és kiegészítik a népszámlálásokat, a baskírok szerint a korábban tatár baskírok visszatérnek identitásukhoz. Baskírföld lakosságában az első helyen az oroszok állnak (36%), akik egyértelműen a városokban vannak túlsúlyban, míg a vidéken a baskírok és a tatárok.

Valójában ezen a ponton hosszasan kellene magyarázkodni arról, hogy miért kevésbé valószínű a helyi oroszok és a helyi törökök közötti konfliktus, mint a törökök közötti háború. De mivel ez a cikk a tatár-baskír háborúról szól, elég azt mondani, hogy itt az oroszoknak nincsenek mélyen gyökerező ellentmondásai más népekkel, mint amilyen a tatároknak a baskírokkal.

Az ilyen számú tatárt magában foglaló Baskíria határai a szovjet hatalom első éveiben alakultak ki. A tatárok által javasolt valamennyi államiság – mind a szocialista-forradalmi Idel-Ural, mind a bolsevik tatár-baskír tanácsköztársaság – az „egy nép” közös állapotát feltételezte. De a baskíroknak, akik az Orosz Birodalomban a kozákokhoz hasonló katonai osztályt alkottak, a polgárháború során sikerült hadsereget létrehozniuk és megalapítaniuk hatalmukat a Cisz-Urálban. A Szovjet-Oroszország részévé váltak egy megállapodás értelmében, amely ellenőrzést biztosított számukra Kis-Baskurdisztán felett, ahol egyértelműen az etnikai baskírok voltak túlsúlyban. A bolsevikok persze nem mulasztották el hamar megszegni a megállapodás feltételeit, a baskírok emiatt többször is fellázadtak, de ez egy másik történet. Történelmünkben pedig fontos, hogy 1922-ben a vegyes lakosságú Ufa tartomány szinte teljes egészében a Baskír ASZSZK-hoz tartozott. Ezt követően Baskírföld még egy kicsit felaprított, összetételéből kizárva a baskírok által lakott távoli területeket.

Mostanra Nagy-Baskírföld határai a baskírok nemzeti identitásának részévé váltak, és semmiképpen sem állnak készen arra, hogy feladják őket. Érthető, hogy a baskírok miért igyekeznek feloldani magukban a helyi tatárokat: maga a Baskírföld mint baskír állam fogalma is veszélyben van mindaddig, amíg a tatárok száma a köztársaságban összemérhető a baskírok számával. A tatárok motivációja magyarázat nélkül is érthető: minden modern nemzet ellenáll az asszimilációnak, és nemzeti államban kíván egyesülni.

Baskír-tatár paktum

Oroszország befagyasztotta a tatárok és a baskírok közötti etnikai konfliktust. Amikor a jég elolvad, ez a konfliktus elszabadul. Ez nem történhet meg a köztársaságok szuverenizálásának hátterében. A baskírok nacionalista államában való élet lehetősége ugyanúgy megijesztheti a tatárokat, mint a független Grúzia az abházokat és az oszétokat, Moldovát a gagauzokat, Horvátország a szerbeket.

És akkor egy rövid pillanat alatt – amikor a felek minden követelése már elhangzott, de a vér még nem tette a tatárokat és a baskírokat a legrosszabb ellenséggé – sikerül békésen feloldani az ellentmondásokat.

A baskírok meg akarják őrizni Baskírföld határait és a baskírok államának fogalmát. A tatárok arra törekszenek, hogy megtartsák vezető szerepüket a Volgoural régióban, a baskíriai tatárok meg akarják őrizni nyelvüket és identitásukat, a tatár nacionalisták egy részének célja Nagy-Tatárföld.

Ezeket az érdekeket össze lehet egyeztetni.

A baskíroknak garanciákat kell kapniuk Baskírföld baskírság természetére és határainak sérthetetlenségére. A tatároknak garanciákat kell kapniuk arra vonatkozóan, hogy a baskír identitást és nyelvet nem kényszerítik rájuk, Tatárföldnek pedig a régió vezető szerepét.

A tatár-baskír paktum általános körvonalai a következők lehetnek:

· Baskírföld népeinek joguk van anyanyelvükön közép- és felsőoktatásban részesülni, a baskír nyelv tantárgyként való kötelező tanulásával.

· A tatár nyelv használható a baskír hatóságokkal való kommunikációban, de nem válik egyenlővé a baskír hivatalos nyelvvel.

· Baskírföld hatóságainál nemzeti kvótákat vezetnek be, amelyek megszilárdítják a baskírok vezető szerepét és más népek képviseletét.

· Baskírföld lemond a népszámlálással kapcsolatos minden manipulációról (például a népszámlálások nemzetközi felügyelet mellett történő lefolytatásáról), és megkísérli asszimilálni a tatárokat.

· Tatarföld lemond minden Baskírföld felé fennálló területi igényről és a baskíria tatárjainak kettős állampolgárság megadásáról.

· A baskíriai tatárok lemondanak a nemzeti-területi autonómia megteremtésére vonatkozó igényükről.

Egy ilyen döntés gyenge pontja abban rejlik, hogyan lehet összeegyeztetni a tatárok és a baskírok történelmi elbeszéléseit. A „tatári baskírok” baskír fogalma ösztönözni fogja a tatár identitás baskírra való változását. Nincs remény egy őszinte akadémiai párbeszédre, amelyben a tudósok konszenzusra jutnak. Nem világos, hogyan kell ezt kezelni.

Van alternatíva?

Ennek a tervnek az elemei igazságtalannak tűnhetnek mind a tatárok, mind a baskírok számára.

A tatároknak azonban meg kell érteniük, hogy a békés megoldás az egyetlen módja annak, hogy megtartsák vezető szerepüket a régióban. A baskíriai tatárok ezután kapocsként szolgálhatnak majd a két köztársaság között. Háború esetén – még ha a tatárok nyernek is – Tatárföldnek elkeseredett ellensége lesz a határokon, nemzetközi legitimitási problémák és a többi szomszédos köztársaság gyanakvása lesz. És békésen a baskírok nem hagyhatják el sem a jelenlegi határokat, sem népük szerepét a köztársaságban.

A baskíroknak viszont be kell látniuk, hogy Baskírföld jelenlegi határai és a függetlenség és a demokrácia egyetlen címzetes nemzetének státusza csak a köztársaság más népeivel való megegyezéssel őrizhető meg. Más lehetőségek – nemzeti diktatúra, etnikai tisztogatás vagy egy új totalitárius szuverén, amely elismeri a baskírok hatalmát Baskírföldön – nem sok jót ígér hosszú távon.

Mit kell érteniük az oroszoknak? Most az orosz nyelv aránytalan előnyt élvez még az olyan nacionalistanak tűnő köztársaságokban is, mint Tatárföld és Baskírföld.

Az orosz totálisan dominál az üzleti életben, a médiában, a könyvkiadásban, a közigazgatásban minden köztársaságban – még ott is, ahol kicsi azoknak az aránya, akiknek őshonos. Baskírföldön könnyű karriert csinálni anélkül, hogy ismernénk sem a baskírt, sem a tatárt. De nevetséges a karrierről beszélni orosztudás nélkül.

Nevetséges összehasonlítani a baskír nyelv oktatását az orosz gyerekeknek az iskolában a baskírok orosz tanításával.

Bármilyen „baskírozással” vagy „tatározással” az orosz nyelv részesedése a közszférában és az oktatásban évtizedeken át magasabb lesz, mint az oroszoké a köztársaságban. Hiszen egyenlőségre és igazságosságra törekszünk, nem? Vagy mindegy, hogy a nagy orosz kultúra fényét elhozzuk a hálátlan Egyesült Királyságba… bocs, hát megint kitört.

A politikai képviselet elosztásáról pedig lehet tárgyalni. Erre szerencsére több idő lesz, mint a tatároknak a baskírokkal.