A Tatárföld Tudományos Akadémia segített a moszkvai vilajetnek átírni történelmét

^{I. Ajvazovszkij. Gurzuf 1843}

1541-ben Bogdan Belszkij bojár és gárdista levelet írt a krími padisah (cár) Szahib Giráj kánnak, amelyben panaszkodott az egyik lázadó bég által a moszkvai vilajetben (tartományban, régióban) bevezetett szabályok miatt. Ivan, a jövőben Groznij néven. Kérjük, vegye figyelembe, hogy Belszkij azt írja Gerájnak, hogy “elérkezett az állami küszöbhöz”, vagyis Belszkij fővárosa Bahcsiszarájban volt, nem pedig Moszkvában. Mert Moszkva semmiképpen és semmiképpen sem volt független fejedelemség, ahogy a moszkoviták állítják.

Belszkij kijelentette, hogy a moszkvai lakosság ellenzi a lázadó Ivan új kegyetlen parancsait, és támogatni fogja Belszkij jelölését a Krími Kánság moszkvai tartományának új bégjének (uralkodójának) szerepére, ha Geraj segít neki Ivan kiszorításában. A krími padisah felismerve, hogy birodalma egy része elszakadhat, sereget gyűjtött, és elindult, hogy helyreállítsa a rendet a lázadó területeken. Ivan azonban egyszerűen elszaladt, és az Oka mögé bújt. Válaszul a padisah egy kahrnamát írt lázadó rabszolgájának – egy fenyegető kényszerlevelet. Ivánt beosztottjának, és nem egyenrangúnak címezve, Sahib emlékeztette rá, hogy Ivan nagyapja és dédapja is csak az Arany Horda rabszolgái voltak, és ő, Szahib, ennek az államnak a törvényes örököse és uralkodója.

Miben segít a Tatárföld Tudományos Akadémia abban, hogy újraírja a történelmet a moszkoviták kedvére?

A kazanyi professzorság egy 1973-ban megjelent könyvre hivatkozik, amelyben Szahib Geraj Remmal Hoja udvari asztrológus szövegét közölték. A szöveget az eredeti oszmán felvételen és francia fordításban is publikálták, és állítólag számos hiba és elírás kísérte.

A Tatárföld Tudományos Akadémia azt állítja, hogy ezt a szöveget vette (amely szerinte hibákat tartalmazott), és a szokásos “úgy, ahogy van” fordítás helyett a szöveg alján található hivatkozásokon feltüntetett lehetséges hibákkal, a fordító “korrelált a fordítás tartalmát az eredeti tartalmával”, próbálva MŰVÉSZI reprezentációt közvetíteni a történelmi eseményeket.

Ez az “összefüggés” nem nevezhető másnak, mint a történelem átírásának. Mert Rettegett Iván csak 1547-ben kiáltotta ki magát cárnak, és a “fordító” már 1541-ben cárnak, bégnek vagy padisahnak nevezi. Sőt, Szahib Gerajt is, aki Iván uralkodója volt, padisahnak nevezi. Bár nem lehet két padisah egy államban.

Moszkva 1701-ig hivatalosan a Krím uralma alatt állt, de hivatalosan nem – 1711-ig adózott neki, és sok erőfeszítésbe került, hogy megállítsák. Ellentétben a Litván Nagyhercegséghez intézett felhívásokkal, amely szintén fizetett a Krímnek, a krími kán soha nem szólt Moszkvához egyenrangú alanyként, és mindig parancsolással írt. Mert a Litván Nagyhercegség szuverén állam volt, bár függött a Krímtől. Moszkva egyszerűen egy tartomány volt, és “függetlenségének” státusza bármikor megkérdőjelezhető.

Most már érti, mi más oka volt (a nyereségen és az új területeken kívül) annak, hogy hatalmas számú moszkvai katonát költsenek a Krím elfoglalására? Minden dokumentum megvolt, ami arra utalna, hogy Moszkva a Krímhez tartozott, és annak illegális kiválása a kán hatalmától. Moszkva és a Tatárföld Köztársaság Tudományos Akadémiájának mai “történetírása” azt állítja, hogy a Krími Kánság archívumának nagy része elveszett. Azonban semmi sem lehet egyszerűen “elvenni és elpusztulni”. A krími archívumot a moszkoviták elfoglalták és Moszkvába vitték. Ott talán a mai napig tárolják, ha nem semmisítették meg.