A dekolonizációról és … új iskola építéséről

Úgy tartják, hogy a nemzeti köztársaságokban élők nem állnak készen a függetlenség gondolatára, ami azt jelenti, hogy nem érdemes most tenni valamit, meg kell várni, amíg a tudatszintjük elég magas lesz, majd fel kell vetni a dekolonizáció. Bár világos, hogy ez egy út a semmibe – végül is anélkül, hogy tudnák, mi a függetlenség, ilyen tapasztalatok nélkül az emberek nem akarhatják azt? Természetesen a helyzetet befolyásolni kell. Mit kell figyelembe venni egy olyan vállalkozásnál, amelynek sikere nem rajtad múlik, és a lakosság túlnyomó többsége tehetetlenségből ellenáll a változásoknak? A Szabad Nemzetek Ligája egy nagyon egyszerű és szellemes példával meséli el ezt a történetet.

A faluban van egy régi faiskola, romos, hamarosan összedől. Ez az iskola a cár alatt épült, a zemstvo gyűlés pénzén. A falu maga nem vállalkozott iskolaépítésre. És most a parasztok egy része úgy dönt, hogy önállóan oldja meg a problémát – új iskolát épít. A falu lakóinak többsége nem hisz ebben az elképzelésben, utópiának nevezik, a kezdeményezők pedig – álmodozók. Például alig építettek fát – majd támogatásból, de egyáltalán nem maguk csinálták. Igen, és most kevesebb gyerek van a faluban, mint korábban, és az emberek lusták lettek, és hogyan szervezzünk meg egy ilyen folyamatot – a szkeptikusok egymás után terjesztették elő súlyos érveiket.

Mi a legrosszabb forgatókönyv a rajongók egy kis csoportja számára? Kezdj el vitatkozni és meggyőzni minden falubelit, bebizonyítva nekik, hogy igazad van. E véget nem érő viták mögött előfordulhat, hogy az építkezés egyszerűen el sem kezdődik, és a kezdeményezők elvesztik a hitüket az ötletükben.

Mi a racionális megközelítés? Keressen hasonló gondolkodású embereket, és próbálja meggyőzni azokat a lakosokat, akiknek részvétele kritikus az iskola építése szempontjából: tanárokat, gazdag parasztokat, építőipari tapasztalattal rendelkezőket. A tanár tekintély az iskolában és a tanulók családjai számára, hangot ad az új iskola igényeinek és támogatja az építkezés gondolatát. A gazdag parasztok azok, akik anyagilag el tudják tartani. Építőipari gyakorlattal rendelkezők azok, akik részt vehetnek az építkezésben. De ez csak egy töredéke a teljes népességnek.

De mi van mindenki mással? Kell-e erőt és energiát fordítani a meggyőzésre (gyakran ez a falusiak 90-95%-a)?

Igen, minden társadalmilag jelentős vállalkozás támogatása a lakosság részéről fontos. Jobb támogatással, mint anélkül. A társadalom egy kis része azonban tervez, finanszíroz és épít. Nem számít, mennyire elvi meggyőződésű lenne a lakosság 90%-a, csatlakoznak a győztesekhez.

Ha függetleneink egy csoportja (azok, akik úgy döntöttek, hogy maguk építenek iskolát) meg tudják valósítani a projektet, senki sem fog hallgatni a kétkedőkre. Érveik egyszerűen érdektelenek lesznek mások számára. Sőt, 2-3 sértett család kivételével az egész falu új iskolába adja gyermekeit, unokáit. Hiszen nincs hova menni! Idővel kiderült, hogy egy új iskola építését még a tervezési szakaszban támogatták.