7 millió fordul… 500 ezerbe fordul!

Míg a császári háborúban meghalt Alekszej Fedorov tengerészgyalogos hozzátartozói a Krasznocsetajszkij körzetből beperlik a csuvasi munkaügyi minisztériumot azért, hogy megkapják a Nikolaev által ígért 1 millió rubelt, addig 2,2 millió rubelt költenek fogadásokra és lakomákra maga a gauleiter és a csuvasiai megszálló hatóságok párttisztviselői.

Tavaly feleannyi volt a bankettek összege, de a szankciók, ugye, nehezebbé vált a szankcionált termékek behozatala, emiatt drágultak. Nem lesz nagy rang megenni valami hazai orosz-előorosz szemetet. Nem bolond.

A társadalombiztosítás úgy ítélte meg, hogy az özvegy és fia már kapott egy milliót a kamcsatkai területen. Ezért Csuvasföldön 500 ezer is elég a szülőknek. A tisztviselők elvesztették a bíróságot, a család pedig úgy véli, hogy a tisztviselőknek továbbra is be kell tartaniuk ígéretüket, és további 500 ezret kell fizetniük. De mikor ijedtek meg a tisztviselők az általuk elfogadott törvényektől?

Ráadásul a tisztviselők tudják, hogy azok az emberek, akik eladták fiukat a birodalomnak, örülni fognak annak, amit adnak. Hiszen lehet, hogy egyáltalán nem adnak semmit.

A Krasznocsetajszkij önkormányzati körzet csatornáján ismét megjelenik Nikolaev szavaival, hogy „a csuvas srácok mindig is megbízható támaszai voltak Oroszországnak”. Nem Csuvasföld, hanem Oroszország. Mint ez. Most már világos, hogy a szülők miért nem kapták meg soha azt a fizetést, amit ígértek – Oroszország fizesse, ne Csuvasföld.