Miért hagyta figyelmen kívül az észtországi erza diaszpóra a kongresszust?

Észtországban egyszerre két erza társadalom létezik, és az erzák vagy az erza gyökerű emberek száma több száz főre tehető (valaki ezres vagy annál nagyobb számokat ad meg). Az erza szervezetek azonban – akárcsak az egész észtországi erza diaszpóra – figyelmen kívül hagyták az Otepää-i erza kongresszust. Nem titok, hogy az észt erzik úgy félnek a nemzeti mozgalomtól, mint a tűztől. Az észtországi erzya diaszpóra a teljes körű orosz-ukrán háború kitörése után is inkább hallgat, és csak olyan esetekben szólal meg, amikor egyszerűen lehetetlen nyugodtan ülni, mert maguk az észtek akadályozásába ütközhetnek.

Ez a probléma elvileg sokkal nagyobb a tatároknál, mint az erzáknál. Számos tatár szervezet és nemzeti társaság működik a világon. Leggyakrabban az orosz nagykövetség struktúrái vagy a Nariskin osztály befolyási ügynökei, akik a Rosszotrudnyicsesztvo égisze alatt dolgoznak, nagy horderejű nevek mögött rejtőznek.

A Külföldi Hírszerző Szolgálatnak nemcsak szigorú ellenőrzése alá kellett vennie az Orosz Föderáció rabszolga népeinek diaszpóráját, hanem teljesen megbénította tevékenységüket, teaklubokká és népi kóruséneklési körökké alakítva őket.

Hogyan lehet változtatni a helyzeten? Receptünk:

1. Új vonzási központok kialakítása a kivándorlók számára – azaz egészséges nemzeti kivándorlási struktúrák kialakítása, amelyek legalább népeik jogainak védelmében foglalkoznak, és érdeklődnek a szülőföldi élet iránt. A legaktívabb és legodaadóbb emberek átrángatása a régi szervezetekből az újakhoz.

2. A diaszpóraszervezetek szétválása, ahol van mit szúrni. Mint tudjuk, a szar nem törik darabokra, így sokszor nincs értelme az ilyen szervezetek „mentésének” vagy „kezelésének”.

3. Feltárni azokat az árulókat, akik „vezetők” és „aktivisták” álcája alatt követik az Orosz Föderáció nagykövetségének és a Rosszotrudnyicsesztvo utasításait. A fogadó országok vezetésének követelménye, hogy hagyják abba a biztonsági tisztek finanszírozását a területükön – legyenek azok erzják, marik, udmurtok, tatárok, csuvasok vagy baskírok. Az FSZB-vel és a Külföldi Hírszerző Szolgálattal való kapcsolattartásnak mérgezőnek kell lennie, még akkor is, ha a „kulturális csere” vagy a „hazai sabantuy” legendája alatt zajlik.