Sült illata

Úgy gondolom, hogy az olvasók már észrevették, hogy a központi tévécsatornákon a propaganda talkshow-k hangneme megváltozott. Igaz, az ilyen metamorfózisok megörökítéséhez a nézőknek legalább minimális mértékben ki kell használniuk elemző készségeiket. Hiszen a hangnemváltást álcázni kell, hogy ne kúszzon be a defetista hangulatok gyanúja. Így nem volt észrevehető az átmenet a bravúros lelkesedéstől (M. Szimonjantól „legyőzni Ukrajnát két nap alatt”, V. Szolovjovtól „pislogni – és Ukrajna megadja magát”) a szinte drámai komolyságba és a katonai helyzet álelemzésébe. Útközben az orosz média szinkronban lecseréli a katonai események fejlesztésének elavult változatait, új, kifinomultabbakat talál ki. És nem számít, hogy gyakran ellentmondanak egymásnak, a háború propagandaszolgálatában a fő szabály: „A műsornak mennie kell!” Ne feledje: eleinte az Orosz Föderáció Védelmi Minisztérium hivatalos képviselője, I. Konasenkov a valós helyzettel ellentétben csak a siker témáját dolgozta ki („a csatatéren veszteségek nélkül”).

Ukrajna ekkor próbált tárgyalni Moszkvával a már több ezer halott orosz katona kiürítéséről – nem volt ereje és eszköze a szokásos temetéshez. A propagandaháború következő lépése a „jóakaratú gesztus” szlogenjének népszerűsítése volt az orosz katonai parancsnokság részéről. Nos, amikor ki kellett jutnom Ukrajna északi régióiból és Kijiv közeléből. Aztán nyilvánvalóvá vált, hogy ez a szlogen már nem elég, és a lakosság elkezdhet kellemetlen kérdéseket feltenni. Egy-két hozzá nem értő katonai vezetőről kellett egy verziót készíteniük, akik Harkiv közelében hibáztak, és azonnal helyükre más, bizonyított és hozzáértő léptek. És az Orosz Föderáció fegyveres erők Hersonból való elkerülhetetlen kilépésének igazolására már felhasználták az „északi katonai körzet” új parancsnokának ravasz stratégiai ötletéről szóló legendát a csapatok átcsoportosításával az ellenség elleni tervezett támadáshoz. . Aztán jött az orosz háború elmélete a kollektív Nyugat és a NATO ellen, ami persze „valamelyest” megnehezítette Ukrajna meghódításának menetét. Ezzel egy időben a telehipnózis új jellemzője, a „részleges mozgósítás” kibontakozott, és bekerült egy orosz laikus agyába, aki belegabalyodott a propaganda minden bonyodalmába. De utána minden menni fog, mint a karikacsapás!

Az Orosz Propaganda igyekszik nem feladni, hivalkodó arroganciával sejtetve: sokféle ötletünk van még, becsapunk, nem adjuk fel csak úgy!

Itt nem is a hazai tatár szubpropagandistákról beszélek. Akik kék szemmel sürgetik, hogy felejtsék el a sajátjukat, a tatárokat, és váljanak személytelen „orosz”, fogaskerekekké a Birodalomban. Ezek a saját agyatlan tanáraink, korrupt vidéki és városi tisztviselők, akik kis, de megbízható fizetésért árulták el népüket, különféle biztonsági tisztviselők, akik a rezsim kutyái lettek, és más méltatlan szavak, „tatár” emberek, akik átterjedtek a gyarmatosítók oldalára. 

Az orosz lakosság ideológiai pumpálása folytatódik és a végsőkig folytatódik, emlékezzünk a fasiszta birodalomra! A Führer és J. Goebbels az utolsó napig arra ösztönözte a lebombázott német városok lakóit, hogy a „megtorló fegyvert”, a híres „wunderwaffle”-t be kell vetni, és a háború menete megváltozik.

Lakosságunk is a végsőkig hinni fog a Führerében, és utána is hinni… Mert nem lehet propaganda-hülyeségekben hitve élni az életet, majd a „közös érvelés” következtében azonnal elhagyni a téves nézeteket! A propaganda genny csak az egymást követő fájdalmas ütések eredményeként fog kifolyni a hülye fejekből. Csakhogy a becsapott lakosság körében így fog lezajlani a folyamat, míg az Orosz Birodalom csúcsán és a Központi Televízió talkshow-inak házigazdáinál kicsit más a helyzet. Biztos vagyok benne, hogy már forgatókönyveket fontolgatnak maguknak, hogyan szökhetnek meg és leplezhetik el nyomaikat, hogyan vehetnek fel pénzt megbízható külföldi bankokból, esetleg még állampolgárságváltással kapcsolatos trükköket is. Kazahsztán? Nem, nem valószínű. Grúzia? Nem, megbízhatatlan, a teljesítmény változhat. Távol külföldön? Egyesült Arab Emírségek? Hol máshol? Európa teljesen eltűnik! Hol, nem Kubába Észak-Koreával futni!

A britek 1945-ben figyelmeztették a német városok lakosságát a közelgő bombázásra, és felajánlották a kiürítést. A repülőgépek első hulláma nehéz, robbanásveszélyes bombákat dobott le, amelyekből egész háztömbökben kirepült az üveg. A második hullám gyújtóbombákat dobott le, ami nagyon hatékony volt az ablak és ajtó nélküli házak erős huzata miatt. Ezzel kapcsolatban szeretném emlékeztetni az orosz propagandistákat az angol közmondásra: „Aki üvegházban lakik, ne dobáljon kövekkel!” Nem tanulmányozták. Nem vették figyelembe!

Az olasz Duce is megpróbált elszökni a háború végén, de szegény embert szeretőjével, Clara Petaccival együtt elkapták, lelőtték és lábánál fogva felakasztották egy fémgerendára egy autószerelő műhely felett egy északi olasz kisvárosban.

A propagandapáros M. Szimonjan és T. Keoszajan gondolkodik ilyen forgatókönyveken? És ugyanaz a termékeny propagandapáros, O. Szkabeeva és E. Popov? És V. Szolovjov D. Kiszeljovval? És mi a helyzet a nevetséges propagandistával, S. Markovval, aki úgy néz ki, mint Sarikov, aki 2021-22-ben azt állította, hogy az ukrán tisztek 80%-a várja az alkalmat, hogy megadja magát és csatlakozzon az orosz fegyveres erőkhöz, és Ukrajna lakossága üdvözölni fogja „Orosz felszabadítók” virággal? És sok más főállású telefegyver, akik megszámlálhatatlanok? És mi a helyzet a nyomorult ukrán „hoholokkal”, akik a lopó Janukovics exelnök után a Birodalomba menekültek, és készek legalább a saját anyjukra szart leönteni a rosszTV-n, csak hogy a moszkvai mester kedvében járjanak?

Elképzelhető, hogy ilyen apokaliptikus forgatókönyvek nem valósulnak meg, de az a fontos, hogy megértsék, a fronton zajló események egyáltalán nem úgy alakulnak, ahogy inspiráltak minket, és még egy ideig inspirálni fognak. Nem hiába jelennek meg már „szakértők” a propaganda nagyműsorokon, akik „gondolkodásra” szólítanak fel, „rendezési tervet javasolnak Amerikának” (Ukrajnáról nem mondják, hogy nem a kapcsolatok tárgya), meggyőzve arról, hogy „vannak más utak és módok” a háború megnyerésére. Semmi konkrétat persze nem ajánlanak fel, ez nem az övék, nem propagandamunka, de a háborús irányzat esetleges változására utalnak fokozatosan.

És mi, hétköznapi orosz állampolgárok mit tegyünk mindezzel? Mi a helyzet egy egyszerű tatár gazdával, aki tehenet tenyészt a faluban? Vagy egy kemény munkás egy katonai gyárban egy olyan városban, ahol nincs több munka? El kellene gondolkodnia, hogyan utalja át devizamegtakarításait egy svájci bankba? Vagy hogyan változtassunk állampolgárságot izraelire, mivel Izraelből nincs kiadatás? Nem, inkább azon kell gondolkodnia, hogyan tud túlélni egy hülye, számára felesleges háborút, megmenteni vagyont, és ami a legfontosabb, megvédeni fiait és más férfi rokonait a mozgósítástól. A fiatalabbak és okosabbak pedig, akik kicsit messzebbre látnak és össze tudják hasonlítani az egy évvel ezelőtti propagandát a jelenlegivel, azoknak aktívabbnak kell lenniük, és valahogy a saját kezükbe kell venniük a sorsukat, nem pedig a kezükbe adni. azoké, akik a tévében hamis szlogenek segítségével csalják halálra őket!

Emberek, ne a propagandától várják az igazságot, gondolkozzatok a saját fejetekkel! Fogjatok össze, beszéljétek meg és találjátok meg az igazságot, menjetek ki az utcára és álljatok szembe a háborúval, különben már késő lesz!