A „szállót” penthouse-vá alakítani?! 1. rész

Fel lehet-e építeni egy gazdaságilag sikeres Szovjetuniót vagy egy gazdaságilag életképes Orosz Föderációt? Nos, elméletileg?

Igen, tudom, tudom, kritikus uraim. Tudom, hogy Oroszország a népek börtöne, és az átkokon kívül semmilyen más érzést vagy gondolatot nem ébreszt benned. És nekem is pont ugyan ilyen van. De érdekes felvetni azt a kérdést, hogy egy hatalmas multinacionális államban mekkora valószínűséggel lehet sikeres koncepciót felépíteni tervgazdasággal (mint a Szovjetunióban) vagy az élet nemzeti gazdasági és pénzügyi vonatkozásainak szigorú igazgatásával (mint az Orosz Föderációban)? Milyen lehetőségei vannak egy olyan gazdasági modell működésének, amely képes megélni a saját termékei értékesítéséből származó értéktöbbletet? Lehetséges-e egy ilyen modell a nemzetek börtönének körülményei között, képletesen szólva?

Próbáljuk figyelmen kívül hagyni az Orosz Föderáció gyarmati és félgyarmati népei által átélt fájdalmat és megaláztatást, és tételezzük fel, hogy mindenki mindennel elégedett, és együtt akar élni az európai vagy japán minta szerinti virágzó és rendezett élet felépítése érdekében. : nyugdíj, orvostudomány, oktatás, társadalombiztosítás a legmagasabb szinten, mindenki fizet adót és mindenre van elég pénz, mindenki azt mondja, hogy „danke schön”, „bitte schön” és csak zöld lámpán kelnek át az úton.

Sokáig próbáltam elképzelni egy ilyen állapotot, de nem jött össze. A Szovjetunió itt egyáltalán azonnal eltűnt. Mert a tervgazdaságra még jól emlékeznek, de a benyomások róla nagyon rosszak. Széles körben elterjedt hiány, áruéhség, rossz minőségű áruk, a személyzet közömbössége minden szinten, a szabotázs elérése… Nem, nem akarom. Sőt, úgy látom, anyagi érdek nélkül semmilyen terv nem menti meg a gazdaságot. Talán azért, mert ezeket a terveket ugyanazok a közömbös emberek készítik, nem felelnek meg az élet valóságának, útközben tízszer finomítják és kijavítják őket, és a végén – káosz és összeomlás minden irányban. Egyszóval rossz gazdálkodás.

És a második lehetőség, szigorú adminisztrációval a gazdaságban? Látom, és itt nem nő össze. Hiszen egy kívülről jövő ügyintéző beavatkozása sérti a gazdasági törvények munkáját, és ezek a természet törvényeihez hasonlóan egységesek és vitathatatlanok. A merev adminisztrátor egy extra láncszem a termelési folyamatokban. Ráadásul korrupciót szül.

Oroszország történetében a középkor óta a közigazgatási politika azonos típusú volt. Az irányítást vagy úgy végezték, hogy a vajdát egy földrajzi pontra küldték „etetésre”, vagy egy merev, többlépcsős és ügyetlen adminisztratív erőforrást hoztak létre. A közigazgatás fejlesztésében soha nem volt hely a kreativitásnak. Az eredmény hasonló volt – nagyon közepes.

Valójában sem Jelcinnek, sem Putyinnak nem volt más útja a gazdaságban, mint újra felújított koncentrációs tábort építeni, hogy ne veszítse el a kormány gyeplőjét. A magas feldolgozottságú, értéktöbblet szintû áruk termelésével szokás szerint nem sikerült. Nos, talán nagyobb teret engedtek az oligarcháknak, lazítottak a gyeplőjükön. Kissé hozzáadott takarmány a kemény munkások edényében. Kissé humanizált beléptetés. De mindazonáltal a KGB-ellenőröket a tornyokon kellett hagynom. Tudták, hogy különben minden összeomlik.

Ezért mi, kedves olvasók, arra a következtetésre jutunk, hogy Oroszországban sem a tervszerű, sem az oligarchikus gazdasági modellek nem életképesek.

De erről később, a cikk második részében fogunk beszélni.